– monológ a másvilágról –

temetni csak nem
tisztelegni jön ki mást
bennünk nem is lát
mint egy szemérmes
könnyen emészthető kis
epizodistát
felelős volt hogy
fejünk fölé damoklesz
kardéle lógott
sokadmagával
tartuffe-áron sírja ránk
a nekrológot
egyszerre büntet
és kitüntet azzal hogy
most is összegez
emberéletnyit
ér a harminc ezüst szó
nem nagy összeg ez
haló porunkban
utólag fizetni sok
míves halálért
s a szenvedélyért
mely minden magányon s hét
határon átért
álságos ügy már-
már megbocsáthatatlan
bár ma jól mutat
lelkifurdalás
a hullamosdatáshoz
nem csak öntudat
mert ott legbelül
a hamleti dilemmánk
feloldhatatlan
szemet szemért
nem édes a bosszú s egy
rossz pillanatban
több a becsület
egy poloniusban mint
a gyilkos késben
hamis törekvés
összetörjük egymást a
nagy küldetésben
és azt hazudjuk
hogy egykor woyzecknek jól
esett a borsó
vidor világot
vérző deszkákból szűkül
körénk koporsó
torunkra lesnek
belőlük a részvét ránk
a feledés dől
epizodistákban
gyarló minden hamlet fél
a feledéstől
és hamletben is
az alabárdos arra
vágyik titokban
hogy említse majd
egy rövidke szócikk a
nagylexikonban

– Bartha Rékának –

valaki mindig összesöpri majd
a porladó alexandriákat

költeményekben magasztalódik
fel romjain az artemisz-templom

gondolatról gondolatra fűzik
össze a szétlopott korvinákat

s lehull a szentek arcát borító
babonaság és vakolatréteg

benépesülnek a szellemházak
faragva már új totemoszlopok

hamvaikból mint főnixmadarak
újjászületnek az istenségek

tróját siratni próféciákkal
hiába gyullad föl kasszandra

hagymázas látomások sodrán
palmyra sem veszhet mindörökké

tüzet csiholni
nem tudnék de felfogtam
már a mennykövet
kegyetlenebbet
nem ismertem s úgy hiszem
könnyebb sem jöhet

tízezer éve
hozzászoktam táplálni
s őrizgetni kell
míg odafentről
egy mindent látó szempár
szenvtelen figyel

ha megemészt is
hordanom kell a tűzre
mindenem javát
ínség idején
magam ajánlom trükkös
áldozat gyanánt

cserébe csúzos
fekhelyemből irdatlan
szárnyak növekednek
álmok ágyaznak
meg a vágyaimnak és
reményeimnek

hogy a szempár mely
szenvtelen figyel megszán
s nem hagy egyedül
valakit küld ki
mindörökre mellém a
tűzhelyemhez ül