gyanútlan álmot
álmodsz mert öntudatlan
is csak mosolyogsz
eltanulnám az
álmaid nem fog rajtuk
pirkadatnyi rossz
ami benned van
kiteljesedőben az
bennem csak hiány
vajon kinek az
állóképe mozdult a
titkos retinán
pupilla mélyén
ki fűtözik ha szunnyad
szemed parázslón
honnan juthatott
könnyek vizenyőin át
e furcsa gázlón
csodaszarvast ki
űz nádon éren át mint
mondabeli hős
kinek vonása
visszatükröz arcomon
mégsem ismerős
gyanútlan álmot
álmodsz ám valahogy ez
riaszt meg engem
hol ébren alvók
nyirkos félelmeit kell
kiteregetnem
s a hajnal pírját
gyilkosra festenem hogy
színét látva lásd
szelet vetettünk
és nem kerüljük el a
vihararatást