annyi mindenről kellene
hogy szinte szégyellem már
a bennem zendülő zene
megrögzött szólamot jár
valami mantra felpörög
imamalom tekercse
zabolázatlan ösztönök
örvét hogy megteremtse
kipárologtad önmagad
feledés mocsarából
elandalít majd megtagad
mindent felold a távol
mint egy tibeti szerzetes
alakod égbe ködlik
erőtlenséged hogy szeress
fohászaim felőrlik
beleszédül az értelem
ahogy forog a henger
viszi szerelmek végtelen
sodrát az égi tenger
annyi mindenről kellene
de minden törvény megdől
s a téged kolduló zene
kilép a naprendszerből