A Román Közszolgálati Televízió kolozsvári magyar szerkesztőségének Erdélyi Figyelő című műsora József Attila születésnapjának, a Magyar Költészet Napjának tiszteletére idén is megszervezte a Versversenyt. Tizenegy kortárs erdélyi magyar költő 11 versére lehetett szavazni, amelyet a Kolozsvári Állami Magyar színház 11 művésze adott elő egy-egy versvideóban.
A Versverseny hagyományaihoz híven, az áprilisban lezajlott játékos költészetnapi vetélkedőnek a nyertesei a Café Bulgakov Irodalmi Kávéházban díjátadó ünnepségen veszik át a Versverseny trófeáját és díjait.
A 2015-2016-os évadban még kétszer játsszák Békés Pál A kétbalkezes varázsló című meseregényének színpadi változatát Kolozsváron, a sétatéri színpadon: 2016. május 22-én, ill. június 5-én délelőtt 11 órakor.
Két előadásban hétszáz sepsziszentgyörgyi kisiskolás és alsó gimnazista kapcsolódott be a Székely Mikó Kollégium rendezvénytermében a világutazó Jancsi pásztorfiú és a Varázslatos hangszerek történetébe, melynek előadói, a népszerű Tokos zenekar és Laczkó Vass Róbert színművész László Noémi költő “zenemeséjét” mutatják be a gyerekközönségnek, interaktív módon. A különféle fafúvós, húros-vonós, húros-pengetős vagy ütős hangszereket a Tokos zenekar tagjai, Tókos Csongor-Attila, Vajas Albert, Szép Gyula-Bálint, Tóth Adorján-Márton és Gergely Elek szólaltatják meg.
A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont a Márton Áron Emlékév eseményei közt tűzte műsorra a szentes énekeket, népi imákat életre keltő Paraliturgia – szakrális magyar népköltészet a Kárpát-medencéből című, nagy népszerűségnek örvendő előadást.
„Szentes énekeink, népi imádságaink és az ünnepi kalendáriumhoz kapcsolódó régi hagyományaink sajátos helyet foglalnak el a magyar szellemi örökség kincsesházában. Előadóestünk több különböző síkon eleveníti meg és fogja egy csokorba szakrális népköltészetünk legszebb alkotásait: az emberi életciklust misztikus környezetben, filmszerűen pörgeti végig. Dalaink a Kárpát-medence valamennyi magyarlakta tájegységére elkalauzolnak, áthallások, párhuzamok és profán ritmusok sorozatával játszadoznak. Szövegeik rendkívüli vizualitással, misztikus látomásokban bontják ki a földöntúli élményt, amelynek az egyszerű, vallásos ember az imádságban részese lehetett. Barokkos ikonográfiájuk úgy magasodik a hívő ember elé, mint a gyöngyöspatai életfa-oltár, és ugyanazt a szerepet töltik be, mint festett templomaink hézagos legendáriuma, melyet a gyönyörűség iránti vágyakozás színez jellegzetesen magyarrá” – vallják az előadók.