A Zsidó Kulturális Fesztivál meghívására Budapestre érkezett a Nincs egészen tegnap… együttese. A koncertelőadás 2017. szeptember 5-én este 7 órai kezdettel tekintheti meg a budapesti közönség a Bethlen téri zsinagógában. A csodálatos akusztikájú, gyönyörű épület méltó helyszíne “hazataláló dallamainknak”, amelyek Kányádi Sándor érzékeny dalszövegeivel csendülnek fel, játékos hangszerelésben. Előadásukról így vallanak az alkotók:“A magyar népdalkincs tematikája gyakorlatilag átfedést mutat azzal a motívumvilággal, amelyet
Kányádi Sándor gyönyörű műfordításai révén az erdélyi és máramarosi jiddis népköltészetből megismerhettünk. Az olykor csipkelődő, játékos vagy ravasz, máskor szerelmes vagy szívszorongató szövegek, dallamok az emberi életciklus gyönyörűségeit és fájdalmait ugyanúgy magukban hordozzák, mint azok a népdalok, amelyeket mi, székely-magyarok otthonról hozunk.” – Laczkó Vass Róbert, színművész, énekes
“Különösen a máramarosszigeti előadásunk volt megható, mert olyan érzésem támadt, mint amikor egy vándor hosszú bolyongás után végre hazatalál. A dalok itt szólaltak meg igazán a maguk helyén, én pedig hálás voltam, hogy hazakísérhettem azt a bizonyos vándort. Ez megtisztelő szerep, ugyanakkor felelősség és feladat is, amit talán ezért sem sokan vállalnak magukra! Azóta is ezzel az érzéssel megyek színpadra, mert meggyőződésem, hogy ezután bárhová is visszük őket, mindenhol otthonra lelnek.” – Szép Noémi Kriszta, népdalénekes
“Az Erdélyben együtt élő népek népzenéjében, népdalaiban a kölcsönhatások viszonylag egyszerűen felismerhetők, tetten érhetők. Ez nagy segítség, különösen hangszeres szempontból. Ha mondjuk egy olyan specifikus hangszert kell egy szál hegedűvel pótolni, amelynek jellegzetes harmóniavilága, mondjuk úgy: egzotikuma van, akkor csakis erre lehet alapozni, csakis így lehet valamelyest visszaadni egy másik dallamvilág motívumait.” – Szép Gyula Bálint, hegedűművész
“Ideje van a kísérletezésnek a muzsikában is, természetesen a szakmai szabályok messzemenő figyelembevételével. Az előadásaink alkalmával kiderült, hogy a nézők, a hallgatók nem idegenkednek a formabontástól, hiszen senki nem távozott a koncertjeinkről. Ezzel együtt vannak meredekebb kísérleteink, olykor egész egyszerűen összekeverünk műfajokat, stílusokat, ám éppen ez a bizonyság arra, hogy sok minden összefügg egymással.” – Szép András, zongoraművész
A budapesti Zsidó Kulturális Fesztivál meghívására ismét Budapestre látogatnak a Nincs egészen tegnap… előadói. A Gyergyószentmiklóstól Máramarosszigetig, Bonchidától Beregszászig számos helyszínen – főként zsinagógákban – bemutatott koncertelőadás a Kolozsvári Magyar Napok önálló rendezvényeként jött létre 2014-ben, és azonnal belopta magát az emberek szívébe. A Rumbah utcai zsinagógában a Tokos Zenekarral közösen tartott 2015-ös, teltházas est után Budapesten most másodjára látható az előadás a Bethlen téri zsinagógában, 2017. szeptember 5-én, Európa legnagyobb zsidó kulturális fesztiváljának keretében. A dalok szövegeit Kányádi Sándor Kossuth- és Herder-díjas magyar költő jiddis eredetiből fordította magyarra. Ahogy a Fesztivál honlapján olvasható: a Nincs egészen tegnap… “Laczkó Vass Róbert színművész (Kolozsvári Állami Magyar Színház) és művésztársai közreműködésével egy elsüllyedt Atlantisz megidézése a nagy erdélyi költő segítségével, aki hazaengedte az „egyszervolt kis zsidókat” eltűnt világukba és a magyar emlékezetbe.”
Könnyed humorú sanzonokba, vitriolos kabarédalokba csomagolt társadalomkritikát ígér a XX. század első pár évtizedének legrangosabb magyar dalszerzőit megidéző, Régi magyar Cabaret című előadóestjével Laczkó Vass Róbert színművész, akit zongorán Renata Burcă kísér majd. Műfaji meghatározása szerint az előadóest “zenész konferansz”, valahol félúton a one-man-show és a leckeelőadás között, ezzel pedig az orfeumok világának népszerű figuráját, a konferansziét idézi meg, ugyanakkor a magas művészi színvonalon, irodalmi igényességgel szerkesztett, sajátosan magyar pesti dal előtt tiszteleg.
Bolond hangszer, sír, nyerít és búg – ez a fekete zongora Ady Endre szerint. A “körülrajongott és gyűlölt, magasztalt és ócsárolt Ady” – ahogy Lám Béla, Boncza Bertuka jegyese tömören jellemezte riválisát, szoros kapcsolatban állt a zenével. Megtanult kottát olvasni, dalszerzők tartoztak a baráti körébe, kuplék és kabarédalok szövegeit írta névtelenül, amelyeket később összetépett. Barátaival – főként Reinitz Bélával, az Ady-versek első megzenésítőjével – sokat muzsikáltatott magának a mulatókban. Több, mint ötven zenével kapcsolatos címet ismerünk az életművében, Csáth Géza szerint az Ady-versek szinte “kívánják a muzsikát és izgatják a zeneszerzőt”, mégis zavarba ejtő, milyen sokan vállalkoztak a nemes feladatra, köztük olyan óriások, mint Bartók vagy Kodály. Reinitz Béla sanzonszerű dalai valahogy nem lopták be magukat a zenekritikusok szívébe, pedig Reinitz ismerte Ady beszéd- és előadásmódját, ezért dalaiba a költő hanglejtését komponálta bele. Nem véletlen, hogy az ő műveit maga Ady igazolta vissza: “Ezek az Ady-dalok valóban annak az Adynak a továbbnyirkált, továbbvitt, továbbsírt versei, aki e verseket élete megrontóinak tartja.” 
Nem tudjuk, hogyan vélekedett volna Eisikovits Mihály vagy Bretan Miklós dalainak hallatán, őket azonban kolozsváriságuk okán szeretnénk az Ady-dalok szerzői minőségében bemutatni.
Augusztus 4–6. között, péntektől vasárnapig az erdélyi magyar könyvek bőséges skálájával a csíkszeredai vásáron is önálló standdal várja a könyvszerető közönséget az Idea Könyvtér. Gyerekkönyvektől kortárs irodalomig, helytörténettől szakirodalomig mindent megtalál az arra látogató, köztük a kolozsvári Nyitott szemmel c. beszélgető sorozat összefoglaló kötetetit (Nyitott szemmel I-II.), valamint a Felix culpa c. verseskötetet is, melyeket Laczkó Vass Róbert jegyez, és a kolozsvári Exit Kiadó gondozásában láttak napvilágot.
Spanyolországban vendégszerepelt 2017. július 26-30 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház. Shakespeare Julius Caesar című drámáját Silviu Purcarete rendezésében láthatta a negyvenedik alkalommal megszervezett Almagrói Nemzetközi Klasszikus Színházi Fesztivál közönsége, amelyre első alkalommal kapott meghívást a kolozsvári társulat. Az almagrói seregszemlét a világ legfontosabb klasszikus (XVII. és XVIII. századi) színdarabok bemutatását célzó színházi rendezvényének tekintik. A fesztivál több, mint huszonöt különböző helyszínen zajlik, és nem csupán a spanyol aranykor, az Erzsébet-kori drámaírók valamint a francia neoklasszika barokk alkotói, hanem a tradicionális keleti drámairodalom (nó-, kabuki-színház) legfontosabb képviselőinek bemutatására is kísérletet tesz. A spanyolországi Almagro Madridtól mintegy 200 kilométerre, Kasztília – La Mancha tartományban található. A Kolozsvári Állami Magyar Színház almagrói fesztiválszereplése a Román Kulturális Intézet támogatásával valósult meg. (Lásd még: huntheater.ro)