fogatlanodnak a megkopott
alkuba bocsátott mosolyok
lerongyolódott istenségek
nyomorúsága nyűg és vétek
ahogy a züllött hókuszpókusz
ködében megfonnyad a lótusz
kiüresedett mozdulatsor
zűrzavarában az aranykor
meglepetésszerűen ragyog
mintha fényeznék hajadonok
faragott arcú szerzetesek
feje körül borzas fény remeg
az öröklét utáni vágyban
mohosodó nyirkos magány van
ahol az őstudás kiszárad
ott csak a termesz épít várat
fojtogató gyökérmarokban
isten országa összeroppan
és hallod sikolyát a kőnek
mikor a fák fölébe nőnek
tömjénillatot mért imádkozz
nem fekszik a szerencse lábhoz
már egy fohász is gyilkos fegyver
beléd nyilall ha bottal nem ver
s elfátyolosodik a múltad
mert nem élted csak átaludtad
Galle, 2017.