nézem ahogy öregszik mint egy
koldusbotra juttatott álom
észrevétlenül átosonni
mégsem sikerül a halálon
kitüremkednek szája szélén
a visszafojtott monológok
egyedül hamlet a tudója
volt-e valaha yorick boldog
összegubancolódott sorsát
amivel nem volt sose gondja
sárból teremtő türelemmel
történeteiben most kibontja
s ahogy a tántorgó jelmezek
szellemvasútján előjönnek
végigcsurognak homlokán
a ködből kicsapódó csöndek
vajon amikor nem marad csak
az eltulajdonított emlék
marakodnak-e hagyatékán
azok akik sose szerették
pecsenyéjüket sütögetni
gyújtanak-e majd öröklángot
vagy mint aki jóllakott már
elfüggönyözik a világot