arcod hiába féltelek
bizánci szentség szétpereg
gyüjteném össze köveit
csak tudnám melyik volt melyik
toronylakóra félnomád
vigyáznom kellett volna rád
betűzni mint egy tönkremet
lerongyolódott pergament
amelynek ritka kékjein
maradt egy megváltásnyi kín
s amely ha hozzám átragyog
talán megváltható vagyok
hiába minden összedőlt
alattunk fölhorkant a föld
s fejünkre festett vakolat
hatalmas álmunk ránk szakadt
minden összefüggéstelen
hasadni kezd az értelem
s a fel-felötlő gondolat
papírhajóként szétrohad
veled hiába szólhatok
dadogva gyártott mondatok
szótagjaikra bomlanak
mert meg sem csókolhattalak