egyetlenem te szárnyatlan bálvány
tízezer méteren lángoló tűz
olykor a neved is elfelejtem
a messzeség az ami összefűz
egyetlenem ha szólítanálak
mondhatnék bármit visszhang felelne
tamáskodóra zsoltár a harmat
ami megtart horizont szerelme
egyetlenem csak ne daidalosztól
tanultál volna viaszba szárnyat
ragasztani mindjárt könnyebb volna
viselnem itt lent az éjszakákat
egyetlenem hol keressem arcod
ha messzeséged rekordja megdől
kitől imádkozzam vissza fényed
hősöktől-e vagy félistenektől
egyetlenem kint hidegre fordult
zsugorodik bennem is a lélek
hiába minden megfagy ha nem vagy
s aláperegnek a csillagképek