hallgatni volna könnyebb
valamit mégis mondanék
ha tolvajnyelven is
megtörhetném a csönded
egy vallomásra volna még
talán hitelem is
viszonylagossá váltak
az együtt töltött éjszakák
rosszabb nem is lehet
mindegyre távolodnak
az összebújós hajnalok
didergő reggelek
ha szembejössz köszönsz majd
ágyamba fekszel néhanap
bár hozzám nincs közöd
miközben más felé hajt
húsomba mar szíven harap
hullámzó ösztönöd
a vers is oly nehéz már
keresni kell a rímeket
ez így sovány vigasz
hogy összevissza szél jár
hogy mindent porral betemet
hogy költemény maradsz