A Kolozsvári Magyar Opera és a budapesti Magyar Állami Operaház koprodukcióban tűzi műsorára Orbán György első operáját, a Pikkó herczeget. A pozsonyi muzsikus, Chudy József eredeti zenedrámáját 1793-ban mutatták be Budán, és Philip Hafner bécsi népszínműíró Prinz Schnudi und Prinzessin Evakathel című darabjának fordításán alapult. Az ősbemutató színlapján többek között ez állt: „Buda. Ma hétfőn, pünkösd havának 6-ik napján, 1793. eszt. a Nemzeti Játszó Társaság által a híd mellett lévő nyári játékszínben az abonnementnak félretételével fog előadódni Pikkó Hertzeg És Jutka Perzsi. Új szomorú vígopera két felvonásokban. Német nyelvből magyarra alkalmaztatott tek. S. A. úr által. A muzsikát újonnan szerzette Chudi úr. A játszó személyek: Gömbötz tatár khám: Váradi úr, Jutka Perzsi a leánya: Termetzky leányasszony, Pikkó kalmuk hertzeg: Láng úr, stb.”

  
S. A. monogramja minden bizonnyal Szalkay Antal nevére utal, akinek a magyar szöveget – és így az énekesjáték cselekményének a fennmaradását köszönhetjük, zenéje ugyanis elveszett. A haló poraiból feltámasztott “ősopera” sztoriját Orbán György zeneszerző Moldován Domokos felkérésére gondolta újra, majd a Milleniumra egy érzékenyen hangolt szerelmi-politikai tragédiát komponált belőle. Budapesti bemutatóját követően Selmeczi György rekordidő alatt vitte színpadra Kolozsváron (2002), majd operatörténeti csemegeként a Kolozsvári Magyar Opera gondozásában 2012-ben lemezre is vette. Mint kortárs operamesét, 2014-ben a Budapesti Tavaszi Fesztiválon a Művészetek Palotája is műsorára tűzte vegyes, budapesti és kolozsvári szereposztásban.

A mostani, koprodukcióban készülő és kettős bemutatóval játszott előadás karmestere szintén Selmeczi György, a rendezést Anger Ferenc, a Magyar Állami Operaház rendezője, művészeti igazgatója jegyzi.

Orbán György így vall erről a művéről: “A Pikkó hertzeg és Jutka Perzsi fennmaradt szövege kedves, felhőtlen komédia, erős paródiajelleggel. Nyilván jó kis kuruc mulatság volt valamelyik labanc daljáték, “Singspiel” rovására. Nos, ezt a librettót megcsinálták már, kitűnően a maga műfajában. Vonzó a paródia, de bizonyára nem tudtam volna ezen formában újabbat és jobbat produkálni, mint elődeim. Viszont ott volt a korabeli plakáton az ingerlő (és téves…) megjelölés: opera. Valószínű kritikus és öngyilkos vállalkozás egy paródiából rekonstruálni az eredetit, fölöttébb hálátlan ugyanis egy szétröhögött sztorit komolyan venni. Mégis, egy életem, egy halálom: vállalkoztam rá. Bízván abban, hogy ez a múzeumi librettócska nem közismert. És a cselekmény magva, bármilyen hihetetlen, komor tragédiaként is működik. Ez volt a kiindulópontom.

Ugyanis mi történik? A tatár kán lánya, Perzsi szereti a kalmük herceget. A kán hallani sem akar erről. Kalmük követ jön, utoljára kéri meg a lány kezét ura számára. Nyomatékul felvonul a túlerőben lévő kalmük sereg. A kán kirúgja a követet, vállalván a harcot. Párviadalban Pikkó, a kalmük herceg legyőzi a kánt. Lánya erre – apja halott, kedvese a gyilkosa – öngyilkos lesz. A halálba követi Pikkó. Deus ex machina: varázsló jön, és intézkedik a halottak feltámasztásáról. (Ez a végkimenet az én szomorújátékomban egy kicsit máshogy alakul.)

Az opera, főleg a szomorú, követhetően alakuló, szerethető, gyűlölhető jellemeket kíván. Ezért az én változatom az árnyaltabb szereplőkkel, azok – a történtek sodrása miatt hol várható, hol váratlan – emberibb reagálásával színeződött mássá, mint az eredeti. A csetlő-botló ripacs mellékszereplők szűrét kiraktam, egy kivételével. Sibuk az én művemben tekintélyes, intelligens főszereplővé lép elő, aki nagy bravúrral és jó szándékkal bonyolítja a cselekményt. És ebből származik az én változatom lényege: az alapsztori tragédiává válik, a sors manipulálásának és manipulálhatatlanságának kegyetlen játékává.”

***

A pápai születésű Ruzitska József negyvenhét évesen, 1822-ben lett a kolozsvári kőszínház karnagya, s még abban az évben, december 26-án be is mutatták a tatárjárást megidéző történelmi operáját. Minthogy a Chudy József szerezte Pikkó Hertzeg és Jutka Perzsi zenéje elveszett, sokan ezt a művet kiáltották ki az első magyar operának. Nem kis dicsőség érte így a kolozsvári magyar nyelvű színjátszást, ugyanis a Béla futásának eredeti kottáit is itt, Kolozsváron őrizték meg az utókornak. Ruzitskátnak 1823-ban nyoma veszett Itáliában, színház-és operatörténeti jelentősége viszont elvitathatatlan.

Az előadásról bővebben: magyaropera.ro, opera.hu