Az egykori Wesselényi Református Kollégium patinás épületében működő zilahi Sivania Főgimnázium idén harmincadik alkalommal szervezi meg a hagyományos Ady-napokat, melynek művészvendégei, Laczkó Vass róbert színművész és Szép András zongoraművész az Ady Endre Vers- és Prózamondó Vetélekdőt követően legújabb, A néma hang, amit ki kell ejtenünk c. előadóestjüket mutatják be a zilahi közönségnek a Vigadó (Transilvania) dísztermében, 2019. november 23-án délután 17 órai kezdettel. Az előadást követő könyvbemutatón a kolozsvári Exit Kiadó gondozásában megjelent Nyitott szemmel c. világjáró sorozat legújabb köteteit és a Szonettek a Kálváriára c. verseskötetet ismerhetik meg az érdeklődők, melyeknek szintén Laczkó Vass Róbert színművész a szerzője.  

Miért éppen a költőktől várnátok barokkosan billegő és jóltáplált vigaszt, mikor a Miatyánk egy-két aszkéta igéjével is évekig elvagytok? – szegezi nekünk a kérdést Kányádi Sándor, miközben pontosan tudja, hogy a legbelül sarjadó-kapaszkodó szavak ugyanúgy gondozásra szorulnak, mint a mostoha sorsra jutott “örmény kert, zsidó sor, magyar telek” – és velük együtt a szokásból kiment énekek. A néma hangot, amely ott bujkál mindannyiunk lelkében, tiritarka transzilvanizmusunk és huszadik század végi félelmeink foglalják hasonlatokba, metaforákba, hexameterbe vagy ősi felező nyolcasokba: versbe, amit mondani – s miért ne: énekelni kell! Nyomra lel a szó, a dallam, kötése köt oldhatatlan – összegez a költő, s ezzel a csapásirányt is meghatározza, amelyet követnünk kell előadásunkban! Reméljük, legújabb szerzői- és előadóestünket ugyanazzal a szeretettel fogadja közönségünk, mint amilyennel mi visszük pódiumra a Kányádi-életmű keresztmetszetét. 

Esemény: facebook.com

A krónikás című kétfelvonásos vígopera a kolozsvári intézményes zeneoktatás létrejöttének bicentenáriumára készült a kolozsvári Sigismund Toduță Zenei Főgimnázium és a Kolozsvári Magyar Opera számára.

Szövegét Szőcs Margit mese-ciklusa alapján Egyed Emese, Laczkó Vass Róbert és a zeneszerző írta. A cselekmény – mely sok motívumában támaszkodik Kolozsvár és Erdély történetére, illetve legendáriumára – a fantasy-műfajok körébe sorolja a művet, és meghatározatlan történeti korban (korokban) játszódik.

A történet kiindulópontja az a képtelen helyzet, hogy Kolozsvár népe nem ismeri a zenét, ének és zene nélkül éli az életét. Ezen hivatott segíteni menekültek egy kis csoportja, akik egy bizonyos Huba testvér vezetésével szöknek meg Déváról, a vár-építő nagyúr zsarnoksága elől, s a kolozsvári bírót kérik, fogadná be őket a város. A menedékért cserébe énekre, zenére tanítják a város népét, mégpedig a szépséges Ilona vezetésével, akire szemet vetett a dévai zsarnok, s a többiekkel együtt maga is szökni kényszerült.

Az opera zenéje széles stiláris kört ír le. A szerző arra törekszik, hogy a játékosság szellemében rendre új motivikát kínáljon, és a reménybeli közönség ráismerjen korábbi vígoperai élményeinek toposzaira. A mű stiláris végpontjai messze esnek egymástól: az opera, a daljáték, olykor a musical műfaji jellemzői is megjelennek, a bonyolult vokális és hangszeres struktúráktól el egészen a dal-műfaj egyszerűbb, közvetlen intonációjáig, sőt, feltűnik az énekbeszéd műfaja is, puszta ritmus-kombinációk kíséretével. A szerző korábbi operáihoz hasonlóan a mű hangzó anyagát ezúttal is a dallamos-harmonikus-tonális-modális hangvétel, és egy tágas magyar népzenei háttér jellemzi. A szerző vendégszövegeket is beépített a librettóba: többek között László Noémi és Tompa Gábor verseit.

A kompozíción túl, a mű szokatlanul tág teret nyit gyerekek és felnőtt művészek zenei és színpadi együttműködésének, a jókedvű közös munkának.