Diego Velázquez spanyol festő műhelyébe és ultolsó nagy alkotói korszakának vívódásaiba nyújt betekintést Ernesto Anaya Las meninas (Az udvarhölgyek) című drámája, melyet Andrei Măjeri rendezésében a Kolozsvári Állami Magyar Színház a 2019-2020-as évadban is műsoron tart. Az évad első Las meninas-előadását 2019. szeptember 30-án este 8 órától tekinthetik meg az érdeklődők.

Velázquez azonos című festményének szereplői kilépnek a képkeretből, mintegy föllebbentve a fátylat a világhírű mestermű kulisszatitkairól. A vívódó mester és a szeszélyes infánsnő huzavonája számos titkot fed fel a 17. századi spanyol királyi udvar szokásairól, intrikáiról, élteviteléről, melynek áporodott miliőjét az udvarhölgyek suttogó, csacsogó világának szemszögéből ismerjük meg. 

Bővebben: huntheater.ro

Bemutatását követően harmadik alkalommal látja vendégül Zilah városa Laczkó Vass Róbert színművész és Nagy Gergő zongoraművész A legjobb ember – átok, panasz, zsoltár című zenés Ady-estjét. Előadásunkat csütörtökön, 2019. szeptember 19-én tekinthetik meg az érdeklődők az egykori Városi Vigadó (ma Transilvania Ház) előadótermében, a Szilágysági Magyar Napok és a Wesselényi Gála keretében. A Zilah városához ezer szállal kapcsolódó Ady Endre születésének 140. (2017) és halálának 100. évfordulójához (2019) kapcsolódó előadáson látnok költőnk sajátos lírai portréja bontakozik ki Reinitz Béla, Esikovits Mihály (Miksa) és Bretan Miklós Ady-dalai, valamint a rebellis költő számos közismert és kevésbé számon tartott költeményének művészi montázsából. 

A legjobb ember legutóbbi, budapesti előadását a Zsidó Kulturális Fesztivál közönsége a Wesselényi utcai Goldmark-teremben láthatta, kritikai visszhangját a mazsihisz.hu és a mandiner.hu oldalakon olvashatják.

A legjobb ember

Bolond hangszer, sír, nyerít és búg – ez a fekete zongora Ady Endre szerint. A “körülrajongott és gyűlölt, magasztalt és ócsárolt Ady” – ahogy Lám Béla, Boncza Bertuka jegyese tömören jellemezte riválisát, szoros kapcsolatban állt a zenével. Megtanult kottát olvasni, dalszerzők tartoztak a baráti körébe, kuplék és kabarédalok szövegeit írta névtelenül, amelyeket később összetépett. Barátaival – főként Reinitz Bélával, az Ady-versek első megzenésítőjével – sokat muzsikáltatott magának a mulatókban. Több, mint ötven zenével kapcsolatos címet ismerünk az életművében, Csáth Géza szerint az Ady-versek szinte “kívánják a muzsikát és izgatják a zeneszerzőt”, mégis zavarba ejtő, milyen sokan vállalkoztak a nemes feladatra, köztük olyan óriások, mint Bartók vagy Kodály.

Reinitz Béla sanzonszerű dalai valahogy nem lopták be magukat a zenekritikusok szívébe, pedig Reinitz ismerte Ady beszéd- és előadásmódját, ezért dalaiba a költő hanglejtését komponálta bele. Nem véletlen, hogy az ő műveit maga Ady igazolta vissza: “Ezek az Ady-dalok valóban annak az Adynak a továbbnyirkált, továbbvitt, továbbsírt versei, aki e verseket élete megrontóinak tartja.” Nem tudjuk, hogyan vélekedett volna Eisikovits Mihály vagy Bretan Miklós dalainak hallatán, őket azonban kolozsváriságuk okán szeretnénk az Ady-dalok szerzői minőségében bemutatni.

Néhány közismertebb dal mellett méltánytalanul ritkán, és meglehet, ezidáig talán sosem hallott Ady-dalok is megszólalnak A legjobb ember című zenés Ady-fantáziánkban. Előadóestünk létrejöttében, melyet a 8. Kolozsvári Magyar Napok rendezvényeként mutattunk be, Imre Zoltán, a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum volt igazgatója, a kolozsvári Eisikovits-család, valamint dr. Lucian Nastasă-Kovács és a kolozsvári Szépművészeti Múzeum néhány munkatársa is önzetlen segítséget nyújtott.

A kolozsvári Vallásszabadság Háza szervezésében 2019. szeptember 14-én délután 19 órakor újra játssza zenés Kányádi-estjét Laczkó Vass Róbert színművész és Szép András zongoraművész.  A néma hang, amit ki kell ejtenünk c. szerzői- és előadóest ősbemutatóját folyó év augusztus 17-én a Kolozsvéri Magyar Napok rendezvénysorozatában tekinthette meg a közönség. A szeptemberio előadásra a nagy érdeklődés miatt kerül sor, az előadók ezúton kérnek elnézést mindazoktól, akik a nagy érdeklődés miatt nem láthatták az augusztusi bemutatót.

Miért éppen a költőktől várnátok barokkosan billegő és jóltáplált vigaszt, mikor a Miatyánk egy-két aszkéta igéjével is évekig elvagytok? – szegezi nekünk a kérdést Kányádi Sándor, miközben pontosan tudja, hogy a legbelülhette meg a k sarjadó-kapaszkodó szavak ugyanúgy gondozásra szorulnak, mint a mostoha sorsra jutott “örmény kert, zsidó sor, magyar telek” – és velük együtt a szokásból kiment énekek. A néma hangot, amely ott bujkál mindannyiunk lelkében, tiritarka transzilvanizmusunk és huszadik század végi félelmeink foglalják hasonlatokba, metaforákba, hexameterbe vagy ősi felező nyolcasokba: versbe, amit mondani – s miért ne: énekelni kell! Nyomra lel a szó, a dallam, kötése köt oldhatatlan – összegez a költő, s ezzel a csapásirányt is meghatározza, amelyet követnünk kell előadásunkban! Reméljük, legújabb szerzői- és előadóestünket ugyanazzal a szeretettel fogadja közönségünk, mint amilyennel mi visszük pódiumra a Kányádi-életmű keresztmetszetét.