– Barnabásnak, szeretettel –
atyám aki a kenyeremnek
ízében zamatában ott vagy
tudom hogy a gabona sorsa
történetünkben mély nyomot hagy
hallom ahogy barázdamélyből
a magtalanság is törekszik
legalább egy búzavirágért
amíg ostobán megöregszik
áldanám érte a nevedet
ha több is volnál mint hiátus
beteged lettem és nincs sehol
egy irgalmas szamaritánus
ki megetetne megitatna
majd cserébe semmit se kérne
sebhelyeim kiteregetné
szennyeseimmel a napfényre
de meztelenségem is jelmez
és feneketlen tartozás van
szebb az a keményített gallér
vitorlám a szomorúságban
látom ahogy az áldomáshoz
hunyorgó szőlőszemek nőnek
van-e szövetség ami véget
vethet a meddő esztendőknek
hiszen a hegyibeszédhez is
kell megbocsátó jóllakottság
de sorban állnék szívesen ott
is hol a maradékot osztják