ma megszűntél a
barátunk lenni könnyű
nem lehet neked

hogy rajonghatunk
míg te mások dalait
énekelheted

ma megszűntél a
barátunk lenni singer
vagy immár s kokott

ugyanígy hívták
nagyanyám varrógépét
singelt s kattogott

– ad notam Demény Péter –

nem volt hová
de mégis mentem
hazám ha volt
csak mindig bennem
titok-vidék.

repültem én
de szárnyszegetten
csapongni kín
és menthetetlen
magadba ránt

ha (s)írtam is
csak azt mit éltem
csak annyit ér
amennyit értem
el is vetél

kinõtt porond
bohócruhák
mi haszna mondd
hazám hazánk
ha kóc benne a szívünk
fellegvár
hová remények
repítenek csak
tünde fények

de szárnyszegetten
szédülten révülten
szabadesésben
bozót közé

ez itt hazám
és házam is tán
horizont híján
zenit-lenül

vagyok magamban
kiskirályfi
mesékbe vissza
s egyre beljebb
kalandozó
lelket foldozó
csil-lag-hor-do-zó

kifakul talpunk
alatt a földünk akár
a perzsaszőnyeg

magtalanná lett
vidékek lányanyái
rongyot se szőnek

lomtár a múlt hol
minden ócskaságot a
moly szétemésztett

vetetlen ágyban
álmodozva így raktunk
dzsungelbe fészket

s kiket a röghöz
kötött szerelmek fülledt
éjmélye hordott

hordjuk magunk már
a bankjegyekre váltott
bús egykesorsot

hol szégyenünkben
süllyedünk el gödröt ott
napszámban ásnak

savát borsát is
megtagadtuk a cifrán
káromkodásnak

papjaink üres
fohásza kong egyetlen
dalnok se látnok

dübörögnek a
csicska-rímek alkalmi
zsoltáros átkok

körülfalazták
boldogasszonyt manole
mester balladák

mint szűz ölébe
fúródnak föl az égbe
hagymakupolák

2014.

SMS-vers picifaxon, avagy Pacifika
Koronavárosba készül konyhatündérnek

hej én édes jóistenem
hálát remeg lelke
fohászkodik reggel korán
mintha este lenne

akárhány új horizontja
sürűrűsödne köddé
ha felkötnék puttonyának
azt is megköszönné

hétmérföldes csizma híján
hogyne vinné lába
mint zarándok úgy vonul be
brassó városába

kenyerében ott a szíve
bárki hogyne venné
gazdag úgy lett hogy a kincse
tette nincstelenné

2014.