malaga züllesztő heven
érlelt rubintja s aranya
pirul az arcok eleven
rózsát fonnyasztó alkonya

palotakertek panaszát
belepi szúrák harmata
nyárba fordul a tavasz át
forr a sugaras armada

keresztet hordó minaret
mecsete s oszlopcsarnoka
felett az isten fia lett
córdoba sebzett zsarnoka

s ahogy a krissztus hét sebe
rozsdállt a kín eszközein
allah önmagát véste be
granada pompás kövein

keskeny utcákon árnyalak
suhan a téren áthalad
mint akit folyton bántanak
de szenvedélye szárnyat ad

mert szenvedélye lételem
akkor is izzik ha pihen
megalkuvás vagy félelem
tette olyanná amilyen

mikor a táncos megfeszül
valami vérbosszúra lejt
sevilla menthetetlenül
körülölel majd rabul ejt

haja lehulló zuhatag
dobol a talpig szerelem
elapad úgy lesz sivatag
hol a halál is kegyelem

(Andalúzia, 2016.)

Káfé Főnix, 2016.

betörtél mint egy büszke mént
bigott karámod foglyaként
galoppolás a sorsom
felgöngyölített héthatár
a pálya körbe-körbe jár
terhed mint nyerget hordom

szemellenzővel félvakon
rágódhatok az abrakon
ennyivel megelégszel
a hám a hátamhoz tapad
verejték helyett vér fakad
viselhetetlen ékszer

körülkerített pusztaság
az otthonunk s e formaság
hamis tökéletesség
nyakam köré szorult hurok
vezényszavakra fordulok
na most ügetni tessék

hiába vágtatnék veled
nekünk a száguldás helyett
a díszlépés a tempó
tüzünk belülre költözött
mint egy átfestett fal mögött
szilaj da vinci-freskó

betörtél mint vad csikót
így kell nekem hamvába holt
parázson áthaladni
konok fejem tán felszegem
de nem tudok csak félszegen
igádban megmaradni

Káfé Főnix, 2016.