„Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul gondolkodunk, magyarul beszélünk, magyarul tanulunk” – fogalmazott Kányádi Sándor költő egy 2014-ben adott interjúban, és némiképp Illyés Gyula nagy hatású metaforáját is tovább gondolta: „A hazát a magasban meg lehetne teremteni. Szó szerint: a magasból lehetne sugározni. Hiszen elérhető az egész világ az internet segítségével – Argentína, Brazília, Észak-Amerika, Ausztrália.”

Manapság, amikor az interneten is elérhető magyar kulturális tartalmak szinte bárhol a világon hozzáférhetőek, azt gondolhatnánk, hogy révbe értünk. Rajtunk is múlik, hogy ez nem így van, ám a lehetőség, egyben a feladat is adott, a felelősséget pedig mindannyian viseljük, akik a magyarságunk szemszögéből szeretnénk látni, megérteni és megértetni az egyetemest.

Kallós Zoltán néprajzkutató 2012-ben, szintén egy interjúban hasonlóképpen fogalmazott, a saját művészetének és tudományos munkásságának a szemszögéből fogva meg a lényeget: „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk. Ez a kultúra őrzött meg minket ezer éven át Európában, ezeket a hagyományokat kötelességünk éltetni és továbbadni a következő nemzedékeknek.”

Így gondolkodnak a héthatáron vagy óperencián túl élő magyarjaink is, akik első, második, harmadik és ki tudja, hányadik generációs törekvéseikben igyekeznek önazonosak maradni.

Kallós és Kányádi fentebb idézett gondolatai Kölcsey Ferenc Himnuszának gondolatsorához mérhető alapvetések, ahogy nemzeti imádságunk is alapvetés. Nem véletlen, hogy letisztázásának napján ünnepeljük a magyar kultúra napját. (Hasonló módon hívják fel a figyelmet saját kultúrájuk értékeire a finnek (Kalevala-nap), a bolgárok (Cirill és Metód napja) vagy a románok (Mihai Eminescu költő születésnapja) is.

Adódik tehát a kérdés, amelyet nem csak ezen a napon, de nap, mint nap érdemes föltennünk magunknak: mi, mai magyarok hogyan fogalmazzuk meg identitásunk lényegét? Mitől vagyunk azok, akik vagyunk és mit teszünk azért, hogy kulturális hagyatékunk továbbra is megtartó erő maradjon azáltal, hogy ki-ki a saját tehetsége szerint hozzátesz valamit?” (LVR)  

Ezekkel a gondolatokkal nyitottuk meg a Kaganovskiy Artur hegedűművész, Kaganovskiy Eszter brácsaművész és Kállay Ágnes gonrdonkaművész nagyszerű hangversenyét a magyar kultúra napján Kolozsvárott, a belvárosi Pietáti-templomban.

Szervezők: Magyarország Kolozsvári Főkonzulástusa, Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház

Házigazda: Laczkó Vass Róbert színművész, aki az ünnepi műsor részeként Lászlóffy Aladár Óda a másolóműhelyhez, valamit Kányádi Sándor Fekete-piros című költeményeit is előadta.

Újabb verseskötete jelent meg Laczkó Vass Róbertnek, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművészének. A Gyermekversek felnőtteknek című kiadvány immár a hatodik verseskötete a színművésznek, akit nemcsak a színpadról, de énekesként, költőként és fotográfusként is megismerhetett a nagyközönség. Az új kötetet a 10. Adventi Könyvvásár keretében mutatják be Kolozsváron, a Vallásszabadság Házában 2024. december 15-én, vasárnap 16 órától. 

A könyvet Szőcs Margit ismerteti, emellett a szerző pár művének zenés feldolgozását is meghallgathatja a közönség. Közreműködnek Vindis Andrea és Farkas Lóránd színművészek, valamint Székely Norbert zongoraművész. A Gyermekversek felnőtteknek az Exit Kiadó gondozásában jelent meg. Játékos, dallamos versek gyűjteménye, mely formai szempontból a gyermekirodalom könnyedségével építkezik, tartalmi szempontból azonban komolyabb témákat is feldolgoz. 

A nyelvi könnyedség és az ironikus hangvétel oldott hangulatot kölcsönöz a verseskötetnek. Illusztrátora, Jánosi Andrea képzőművész ezt a könnyedséget ragadja meg, illusztrációi azonban meghökkentő elemeket is tartalmaznak. „Amit a felnőtt a gyermek körébe űz, az éppoly fontos eleme mindennapjainknak, mint ama sok súly és gond, amit ráncba szedett homlokkal és szemöldökkel, véres konoksággal hordozunk, és azt gondoljuk, ettől vagyunk felnőttek. A gyermek az igazi »felnőtt« művész. Érzelmeit, rögeszméit felvállalva a szép, a jó, az élvezetes, az izgató mentén építi képzelt világát. A gyermek született költő, csak leszoktatják a líráról, a logika zubbonyába bújtatják, hogy a földön járva össze ne törje magát. Ám a valóságot épp ez a könnyed, dallamos költészet segít elviselni” – idézi a beharangozó László Noémi gondolatait. 

„Van úgy, hogy olvasás közben a gyermekvers lerúgja lábáról gyerekcipőit, hétmérföldes csizmát húz vagy gólyalábra áll. Addig- addig csimpaszkodik, míg felér a felnőttekhez. A versjáték az alakváltás öröméből születik. A költő mágus. Ha kedve tartja, előhívja magából a gyereket, hogy elkápráztassa, csillagszüretre, vagy éppen adventi ablakvadászatra vigye. Minden létező magában hordozza lehetséges alakmásait. Ezért van az, hogy a karácsonyra kapott cédrusfán már átsejlik a nagypénteki keresztfa…” – írja Szőcs Margit. 

Forrás: kronika.ro

Esemény: facebook.com