kifakul talpunk
alatt a földünk akár
a perzsaszőnyeg
magtalanná lett
vidékek lányanyái
rongyot se szőnek
lomtár a múlt hol
minden ócskaságot a
moly szétemésztett
vetetlen ágyban
álmodozva így raktunk
dzsungelbe fészket
s kiket a röghöz
kötött szerelmek fülledt
éjmélye hordott
hordjuk magunk már
a bankjegyekre váltott
bús egykesorsot
hol szégyenünkben
süllyedünk el gödröt ott
napszámban ásnak
savát borsát is
megtagadtuk a cifrán
káromkodásnak
papjaink üres
fohásza kong egyetlen
dalnok se látnok
dübörögnek a
csicska-rímek alkalmi
zsoltáros átkok
körülfalazták
boldogasszonyt manole
mester balladák
mint szűz ölébe
fúródnak föl az égbe
hagymakupolák
2014.