– ad notam Demény Péter –
nem volt hová
de mégis mentem
hazám ha volt
csak mindig bennem
titok-vidék.
repültem én
de szárnyszegetten
csapongni kín
és menthetetlen
magadba ránt
ha (s)írtam is
csak azt mit éltem
csak annyit ér
amennyit értem
el is vetél
kinõtt porond
bohócruhák
mi haszna mondd
hazám hazánk
ha kóc benne a szívünk
fellegvár
hová remények
repítenek csak
tünde fények
de szárnyszegetten
szédülten révülten
szabadesésben
bozót közé
ez itt hazám
és házam is tán
horizont híján
zenit-lenül
vagyok magamban
kiskirályfi
mesékbe vissza
s egyre beljebb
kalandozó
lelket foldozó
csil-lag-hor-do-zó