valék siralom
tudatlan halálomig
biztos tudatban
enyém a bűn a
megváltásomért mit fel
magam kutattam
nem érdekelt hogy
köpenyére por szállt hogy
sarúja hitvány
fülig gyanútlan
csatlakoztam hozzá én
az rossz tanítvány
ott botladoztam
jobbján hol bókolt a lomb
a pálmafákról
jeruzsálemet
jártunk álmodozva hűs
galíleákról
mit bánom én hogy
borban szerelemtől lett
mámoros ajkunk
megváltás volt ha
kenyértöréskor egymás
testébe martunk
ezüstöm ó nem
árulásra szívekre
vesztegettem el
vihessem én is
legszentebb éjszakám a
golgotára fel
de megtagadtam
őt míg saját szívemet
prédára hagytam
áldott szerelmünk
sziklasírba rejtezett
szelíd halottam