betörtél mint egy büszke mént
bigott karámod foglyaként
galoppolás a sorsom
felgöngyölített héthatár
a pálya körbe-körbe jár
terhed mint nyerget hordom
szemellenzővel félvakon
rágódhatok az abrakon
ennyivel megelégszel
a hám a hátamhoz tapad
verejték helyett vér fakad
viselhetetlen ékszer
körülkerített pusztaság
az otthonunk s e formaság
hamis tökéletesség
nyakam köré szorult hurok
vezényszavakra fordulok
na most ügetni tessék
hiába vágtatnék veled
nekünk a száguldás helyett
a díszlépés a tempó
tüzünk belülre költözött
mint egy átfestett fal mögött
szilaj da vinci-freskó
betörtél mint vad csikót
így kell nekem hamvába holt
parázson áthaladni
konok fejem tán felszegem
de nem tudok csak félszegen
igádban megmaradni