– kocsmazsáner –

másik asztalnál
mindig így szól a rigmus
átkozott közel

hiába várja
billegő verslábakon
már sosem jön el

hajnalra senki
nem marad csak álom csak
ő s az asztalok

nyüszít lepusztult
éjszakákból ahol a
másik én vagyok

eső sziporkáz
odakint és villog mint
gyémántreszelék

szívemen dobol
s én hallgatom e táltos
ősz költészetét