– kocsmazsáner –
másik asztalnál
mindig így szól a rigmus
átkozott közel
hiába várja
billegő verslábakon
már sosem jön el
hajnalra senki
nem marad csak álom csak
ő s az asztalok
nyüszít lepusztult
éjszakákból ahol a
másik én vagyok
eső sziporkáz
odakint és villog mint
gyémántreszelék
szívemen dobol
s én hallgatom e táltos
ősz költészetét