…nézd e kristályt, mint szórja fényét…
(Selmeczi: Bizánc)
borospohárban jaj-románcot
összecsengetni asszonáncot
szeszbe fulladó jégbe fagyni
lassan egymást olvadni hagyni
fölborítani asztalt széket
szemére vetni tengerkéket
patak vizét mind felcsobogni
másik szívével csak dobogni
s e dalban ne legyen szünetjel
sodródni benne szédülettel
hasonlatokkal megtapodni
közben rímekkel beragyogni
metaforákkal meggyötörni
majd ölelésben összetörni
formátlan tükörcserepekké
s ha tenyerébe felsöpörné
villogni százezer darabban
nemlét-igében birtokragban
moziakból bizánci szentté
átlényegülni végtelenné
viselni kínját mozdulatlan
mesés keletben s napnyugatban