„Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul gondolkodunk, magyarul beszélünk, magyarul tanulunk” – fogalmazott Kányádi Sándor költő egy 2014-ben adott interjúban, és némiképp Illyés Gyula nagy hatású metaforáját is tovább gondolta: „A hazát a magasban meg lehetne teremteni. Szó szerint: a magasból lehetne sugározni. Hiszen elérhető az egész világ az internet segítségével – Argentína, Brazília, Észak-Amerika, Ausztrália.”
Manapság, amikor az interneten is elérhető magyar kulturális tartalmak szinte bárhol a világon hozzáférhetőek, azt gondolhatnánk, hogy révbe értünk. Rajtunk is múlik, hogy ez nem így van, ám a lehetőség, egyben a feladat is adott, a felelősséget pedig mindannyian viseljük, akik a magyarságunk szemszögéből szeretnénk látni, megérteni és megértetni az egyetemest.
Kallós Zoltán néprajzkutató 2012-ben, szintén egy interjúban hasonlóképpen fogalmazott, a saját művészetének és tudományos munkásságának a szemszögéből fogva meg a lényeget: „Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk. Ez a kultúra őrzött meg minket ezer éven át Európában, ezeket a hagyományokat kötelességünk éltetni és továbbadni a következő nemzedékeknek.”
Így gondolkodnak a héthatáron vagy óperencián túl élő magyarjaink is, akik első, második, harmadik és ki tudja, hányadik generációs törekvéseikben igyekeznek önazonosak maradni.
Kallós és Kányádi fentebb idézett gondolatai Kölcsey Ferenc Himnuszának gondolatsorához mérhető alapvetések, ahogy nemzeti imádságunk is alapvetés. Nem véletlen, hogy letisztázásának napján ünnepeljük a magyar kultúra napját. (Hasonló módon hívják fel a figyelmet saját kultúrájuk értékeire a finnek (Kalevala-nap), a bolgárok (Cirill és Metód napja) vagy a románok (Mihai Eminescu költő születésnapja) is.
Adódik tehát a kérdés, amelyet nem csak ezen a napon, de nap, mint nap érdemes föltennünk magunknak: mi, mai magyarok hogyan fogalmazzuk meg identitásunk lényegét? Mitől vagyunk azok, akik vagyunk és mit teszünk azért, hogy kulturális hagyatékunk továbbra is megtartó erő maradjon azáltal, hogy ki-ki a saját tehetsége szerint hozzátesz valamit?” (LVR)
Ezekkel a gondolatokkal nyitottuk meg a Kaganovskiy Artur hegedűművész, Kaganovskiy Eszter brácsaművész és Kállay Ágnes gonrdonkaművész nagyszerű hangversenyét a magyar kultúra napján Kolozsvárott, a belvárosi Pietáti-templomban.
Szervezők: Magyarország Kolozsvári Főkonzulástusa, Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház
Házigazda: Laczkó Vass Róbert színművész, aki az ünnepi műsor részeként Lászlóffy Aladár Óda a másolóműhelyhez, valamit Kányádi Sándor Fekete-piros című költeményeit is előadta.