lerongyolódott éjszakákból
foszlányos túlvilági ködből
szelidítlen áramkörökből
van összeszőve kettőnk sorsa
olyan e kocsma mint egy szentély
te benne bálvány lét és nemlét
határvidékén mozdulatlan
hogy már egy kőszobor se jobban
falain ott a feslő szentség
bemocskolódott istenségek
ahová térden csúszva jönnek
sebhedni mindenféle törzsek
hüvelyknyi hősök vagdalkoznak
belőlük lesznek majd legendák
egymást eszik meg egymást isszák
mintha nem volna vacsorájuk
tenyerük rajza titkos festék
ahogy a falnak tántorodnak
keménykötésű most a kedvük
és egyre bátortalanabbak