– Jókai Anna emlékére –
isten aki megöregedtél
messzelátón és nagyothallón
félresikerült szándékaim
elfogadod-e ha megvallom
hozzád fordulnék bizalommal
amikor kopogtat az ajtón
s odaszögezi papírjait
vétkeimet a végrehajtóm
félelmeimmel összezárva
tépelodnék üres szobámban
magadhoz ölelnél-e mondd ha
semerre nem visz már a lábam
méltányosan ítélsz-e majd meg
mindazért amit kötekedve
nem is dacból csak számításból
olvastam oszülo fejedre
tudom hogy a viaskodásban
velem együtt keseredtél meg
szemet hunysz-e majd afelett hogy
rögeszméid csak benned élnek
parancsaidra fittyet hányva
mindenem elkótyavetyéltem
átkozhatom ostoboságom
hogy félvakon csereberéltem
látod a sorsom vasalatlan
dalaimnak nincs sava-borsa
büszkeségen vett uruszágom
szennyesét három tenger mossa
mégis megfakul mint az emlék
s összemegy a történelemmel
már csak magamért könyörögnék
esendoségemet ne vedd el
savasesodben csontig áztam
talán te még felismersz engem
isten aki megöregedtél
segíts tehozzád öregednem
2017.