– Jókai Anna emlékére –

  
isten aki megöregedtél
messzelátón és nagyothallón
félresikerült szándékaim
elfogadod-e ha megvallom

hozzád fordulnék bizalommal
amikor kopogtat az ajtón
s odaszögezi papírjait
vétkeimet a végrehajtóm

félelmeimmel összezárva
tépelodnék üres szobámban
magadhoz ölelnél-e mondd ha
semerre nem visz már a lábam

méltányosan ítélsz-e majd meg
mindazért amit kötekedve
nem is dacból csak számításból
olvastam oszülo fejedre

tudom hogy a viaskodásban
velem együtt keseredtél meg
szemet hunysz-e majd afelett hogy
rögeszméid csak benned élnek

parancsaidra fittyet hányva
mindenem elkótyavetyéltem
átkozhatom ostoboságom
hogy félvakon csereberéltem

látod a sorsom vasalatlan
dalaimnak nincs sava-borsa
büszkeségen vett uruszágom
szennyesét három tenger mossa

mégis megfakul mint az emlék
s összemegy a történelemmel
már csak magamért könyörögnék
esendoségemet ne vedd el

savasesodben csontig áztam
talán te még felismersz engem
isten aki megöregedtél
segíts tehozzád öregednem

 

2017.

csurog az arca mint a festék
akarom őt akár a testét
vagyok a vászna fesztelen

liliomos ma kénye-kedve
teheti százszor is szeretve
belepirul ha meztelen

vele pironkodom holott a
pofonon ütlegen szokott a
simogatáshoz is kezünk

ilyen az ember állat olykor
mosoly alatt a bőre bocskor
marakodunk szeretkezünk

neki terítve vár az asztal
de keserű pohár vigasztal
amikor éltet is temet

szabadon így maradsz a rabja
szakad a szív ezer darabra
s öleli marja testemet

belehalunk az éjszakába
gyönyöröm őmiatta kába
neki nem árt a mérge sem

kinek a titka tartja fogva,
mikor alél ölembe rogyva
de mosolyint szemérmesen

Prológ

Rímet rímhez ikerítve,
Jobb kedvünk nem kimerítve,
Szemérmes szentséget
S szemérmetlenséget
Gyúrjunk egy-egy limerickbe.

1.

Népszerű szentély a Vatikán,
Katolizálhatsz ott, Katikám!
Ne jelents beteget,
Kapsz majd szentkenetet,
Spórolhatsz kórházon s patikán!

2.

Zarándokoljunk el Mekkába!
Sok ott a muszlim s csak egy Kába.
Napközben ramadán,
Majd éjnek évadán
Merülünk mélyen Rebekkába!

3.

Boldog város Jeruzsálem,
Békében él Matuzsálem
S Iszmáel egy helyen,
Míg a Templomhegyen
Együtt zeng shalom és szálem.

4.

Aggódik Visnu (vagy Krisna?)
Rúpikkal drágább a rizs ma!
Éhen hal sok indus,
Nagy koldus-tumultus
Lesz és kevés alamizsna.

5.

Töpreng a dalai láma:
Tibet szent dalai, lám, a
Felhőket fakasztják,
Míg őt megszalasztják
Lhászából Dharamsalába.

6.

János nem volt akadémista,
Gyakran olvassuk őt mégis ma.
Háromszor füllentett
Jézusról, így nem lett
Péter bevett evangélista.

7.

Járunk, rossz korsók a kútra,
Mindig csak járatlan útra.
Nyelvünk előbb s kezünk
S kéjjel merítkezünk…
Jobb ez, mint a Kámaszútra!

8.

Táncával pusztít el Síva –
Mormoljuk mantránkat sírva.
Misztikus halandzsák…
Kurvák s maharadzsák
Hamvadnak szent hullámsírba.

9.

Bár gyakran imákat mormolok,
Bujább vagyok, mint a mormonok.
Több is kell – s iziben –
Mint Salt Lake Cityben!
Mért kínoznak úgy a hormonok?

10.

Utópiát aki hittel kerget,
Felcédulázhatja Wittemberget,
Igéit nem osztják,
Nem lesz itt mennyország.
Lutherből is, lám, avítt ember lett.

11.

Kit meg nem búbol gondviselés,
Nincs annak bíborgomb-viselés!
Egyszer volt – s Johannát
Falták, mint a mannát!
Akadt egy kisebb gond: viselős…

12.

Pucéran fotózott farpofák
S úrasszonnyá vedlett szar kofák
Íziszből Ozírisz –
Így szép a show-biznisz:
Feslett nők, mint festett szarkofág.

Epilóg

Ringasson zsoltár vagy szúra,
Böjtnél nincs jobb fogyókúra.
Mindent megtagadtunk,
Holnap már miattunk
Indul másvilági túra.
2011.

Idén a gyalui Várkert Fesztiválon (május 26-27) is fölkereshetik az érdeklődők az IDEA Könyvtér standját, ahol  az erdélyi magyar könyvek legszebb és legkedveltebb darabjait vásárolhatják meg, köztük a Nyitott szemmel c. beszélgetőkönyvek eddig megjelent köteteit. Külön érdekesség, hogy a második kötet egyik beszélgetése (Atyafiságban a történelemmel) éppen a gyalui vár történetét idézi meg egykori tulajdonosa, dr. Barcsay Tamás történész, a vár egykori tulajdonosa révén.

Bevezető a beszélgetéshez: “Barcsay Tamás professzor nagymúltú erdélyi főnemesi családok leszármazottja, gróf Bánffy Miklós író, volt magyar külügyminiszter és kultúrpolitikus unokaöccse. Maga is tudós ember lévén összefüggéseiben is érti és a helyén kezeli az erdélyi magyar arisztokrácia – és ezen belül családja – XX. századi hányattatásait. Oxfordi doktori dolgozatát arról a Károlyi Mihályról és kormányáról írta, aki maga is a Barcsay-család távolabbi rokonságába tartozott. A román visszaszolgáltatási törvényeket összes hibájukkal együtt igazságosabbaknak tartja, mint a magyarországi kárpótlást. Ikonikus örökségét, a gyalui várkastélyt inkognitóban a kommunizmus idején is szemmel tartotta, visszaperlése után pedig harapós kutyákkal őriztette, hogy szét ne hordják. Azon arisztokraták közé tartozik, akik a családi vagyon visszaszerzését kötelességüknek tekintik, patinás kastélyaikat viszont a közjó érdekében kívánják hasznosítani akár azon az áron is, hogy megválnak tőle.”