Nagy Kinga beszámolója, Igen, tessék! – KMN-különszám
“Olyan volt az egész könyvbemutató, mint egy nagy családi találkozó, ahol a legkisebbek megmutatják a rokonoknak, mit tanultak az elmúlt évben. Én meg végig csak azt bántam, hogy ez az újság nem hangos, mert mindenkinek hallania kellett volna azt, ahogyan dalra fakadnak a versszövegek, s megfagy a levegő, elcsendesednek a szívek.
Felix culpa, avagy a 23 év alatt gyűjtött édes tehertől való megszabadulás. Boldog bűn. Az a fajta megnyilvánulás, ahol a színész végre nem álarc mögül mutatja meg önmagát, hanem Róbertként, ahol végre elmondhatja, elénekelheti, versbe és dalba öntheti saját kódrendszerét, feltárhatja gondlkodásmódját, kiszabadulhat szerepeiből. És miközben Demény Péter sokszor Laczkó szavába vág, kérdez, érdeklődik, ő csak elmosolyodik, néha felnevet, mélyen a távolba néz, én meg azt érzem, ebben az emberben hatalmas hála és megkönnyebbülés van, hogy végre, és hogy mindez jó és szép.”