A krónikás című kétfelvonásos vígopera a kolozsvári intézményes zeneoktatás létrejöttének bicentenáriumára készült a kolozsvári Sigismund Toduță Zenei Főgimnázium és a Kolozsvári Magyar Opera számára.

Szövegét Szőcs Margit mese-ciklusa alapján Egyed Emese, Laczkó Vass Róbert és a zeneszerző írta. A cselekmény – mely sok motívumában támaszkodik Kolozsvár és Erdély történetére, illetve legendáriumára – a fantasy-műfajok körébe sorolja a művet, és meghatározatlan történeti korban (korokban) játszódik.

A történet kiindulópontja az a képtelen helyzet, hogy Kolozsvár népe nem ismeri a zenét, ének és zene nélkül éli az életét. Ezen hivatott segíteni menekültek egy kis csoportja, akik egy bizonyos Huba testvér vezetésével szöknek meg Déváról, a vár-építő nagyúr zsarnoksága elől, s a kolozsvári bírót kérik, fogadná be őket a város. A menedékért cserébe énekre, zenére tanítják a város népét, mégpedig a szépséges Ilona vezetésével, akire szemet vetett a dévai zsarnok, s a többiekkel együtt maga is szökni kényszerült.

Az opera zenéje széles stiláris kört ír le. A szerző arra törekszik, hogy a játékosság szellemében rendre új motivikát kínáljon, és a reménybeli közönség ráismerjen korábbi vígoperai élményeinek toposzaira. A mű stiláris végpontjai messze esnek egymástól: az opera, a daljáték, olykor a musical műfaji jellemzői is megjelennek, a bonyolult vokális és hangszeres struktúráktól el egészen a dal-műfaj egyszerűbb, közvetlen intonációjáig, sőt, feltűnik az énekbeszéd műfaja is, puszta ritmus-kombinációk kíséretével. A szerző korábbi operáihoz hasonlóan a mű hangzó anyagát ezúttal is a dallamos-harmonikus-tonális-modális hangvétel, és egy tágas magyar népzenei háttér jellemzi. A szerző vendégszövegeket is beépített a librettóba: többek között László Noémi és Tompa Gábor verseit.

A kompozíción túl, a mű szokatlanul tág teret nyit gyerekek és felnőtt művészek zenei és színpadi együttműködésének, a jókedvű közös munkának.

A Kolozsvári Magyar Opera 2019. október 30-án hosszabb kihagyás után ismét műsorra tűzi Giacomo Puccini remekművét, a Pillangókisasszonyt. Sarah Ban Breathnach szerint “a nagyszerű olasz zeneszerző, Giacomo Puccini bevallotta, hogy a Pillangókisasszony című operát Isten diktálta neki, ő csak eszköz volt, aki papírra vetette, majd átadta a nagyközönségnek.” (Egyszerű bőség – Simple Abundance, 1995.)

Vincent Liotta, az előadás rendezője a műről így nyilatkozott: ,,A Pillangókisasszony akkor íródott, amikor Európát és Amerikát elbűvölte minden, ami a távoli Japánból származott. A színes faházikók, a viselet, a szokások – minden különleges volt és varázslatos. Természetesen, mint minden egzotikus kultúra esetében, ezt a nyugati ember a saját szemén keresztül látta, a nyugati gondolkodásmódnak megfelelően. Ez a Japánról alkotott kép inspirálta az alkotókat és végül Puccinit, aki feldolgozta a cselekményt és operát komponált belőle”.

A címszerepben Boross Csilla szopránt, a Magyar Állami Operaház énekesét, Pinkerton kapitány szerepében  Pataki Adorján tenort, Sharples konzul szerepében Balla Sándor baritonistát, Suzuki szerepében a debütáns Veress Orsolya mezzoszopránt, Goro házasságközvetítő szerepében pedig Laczkó Vass Róbert baritont, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművészét láthatja-hallhatja a közönség. Az előadás karmestere Jankó Zsolt, rendezője pedig Vincent Liotta (USA).

Részletek: magyaropera.ro

Pálfi Csaba Sándor kritikája a bemutatóról: Olaszul Kolozsvárt, Művelődés, 2004.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 13-14 napja röplapok, plakátok, falragaszok, újsághírek elemzésével is rekonstruálható. A mostoha sorsú töredékekből kibontakozó történelem elsősorban áldozatokról és feledésbe merült, névtelen hősökről szól. Incze Gergely Katalin „talált” kincsei dalszövegekké lettek: zenét szerzett hozzájuk, Laczkó Vass Róbert színművész pedig Te pesti srác… címmel zenés előadóestté alakította az értékes dokumentumanyagot. A rendhagyó történelemórát a Szilágy Megyei Művészeti és Művelődési Központ szervezésében három évvel a kolozsvári bemutató után, 2019. október 30-án este 18 órától tekintheti meg a zilahi közönség.

„… 1956 forradalmának a sajtó, a rádióadások mellett a röplap és a plakát a legfontosabb hétköznapi dokumentuma és sokaknak arról a történelmi erejű 12 napról talán az egyetlen féltve őrzött kincse, emléke. Ezt a feltevést mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a forradalom leverését követően a hatalom szigorúan tiltott dokumentummá nyilvánította, meglévő »hivatalos« példányait a levéltárakban zárolt anyagként kezeltette. Éberen őrködött azon, hogy a későbbi nemzedékek, az utókor ne ismerhesse meg ezeken a dokumentumokon keresztül sem 1956 októberének igazi lényegét…” (Kopácsi Sándor)

Az előadóest alapjául szolgáló szövegek többsége korabeli falragasz, újsághír, röplapokon terjesztett irodalmi alkotás. Szerzőik forradalmárok, a szabadságharcot támogató értelmiségiek, száműzöttek, börtönre vagy halálra ítéltek, áldozatok: Eörsi István, Gérecz Attila, Ferencz Lajos, Füst Milán, Heltai Jenő, Jobbágy Károly, Kalotay Mária, Máté Imre, Páskándi Géza, Puskás Attila, Szegő Zsuzsa, Szentkuti Ferenc, Tamási Lajos, Tollas Tibor, Túrmezei Erzsébet, Wittner Mária, valamint számos, a névtelenség homályában maradó ’56-os. A dalszövegek némelyikét emigrációba kényszerült szerzőik személyesen ajánlották a zeneszerző figyelmébe.

Tisztelet a hősöknek!