2016 04 03 A kolozsvári színház kulisszái mögött nincsenek titkok, csak legendák

Ingergazdag kulisszatitok-feltáró sétán vettünk részt a színházi világnap apropóján a Kolozsvári Állami Magyar Színház (KÁMSZ) szervezésében.  Az idegenvezető szerepét Laczkó Vass Róbert színművész töltötte be, aki másfél órás séta keretében vezette végig a közönséget a színház rejtett, olykor naftalin-, enyv-, festék- és fémforgácsszagú világán.

Laczkó Vass Róbert és egy kolléga (Fotók: Mészáros Tímea)

A rendhagyó séta a „színészköztársaság” már jól ismert előcsarnokából indult, ahol idegenvezetőnk a kolozsvári színjátszás közismertebb adatait ismertette. A magyar nyelvterület első hivatásos színtársulata – melynek jogutódja a mai KÁMSZ – a 1792-ben alakult Kótsi Patkó János vezetésével, és a Főtér sarkán álló Rhédey-palota báltermében tartotta első bemutatóját.

Néhány évtizedes hányattatás után felépült a Farkas utcában, a mai Auditorium Maximum helyén az első kőszínház – a valamikori filharmónia – épülete, mely a 20. század elejéig játszóhely is volt. Ebben a korszakban a magyar színjátszás emblematikus alakjai léptek fel itt, például Jászai Mari, aki tulajdonképpen kolozsvári színészként kezdte a pályafutását, vagy Várkonyi Mihály, a hollywoodi némafilmek egyik magyar sztárja.

Indulás előtt egy kis történeti áttekintés

A társulat minden létező műfajt játszott, hiszen fenn kellett tartania valamiből a színházat. Két-három hét alatt készültek el a darabok, melyeket sorozatban játszottak, így mai értelemben igényesen színpadra vitt előadások nem születtek. Mielőtt megépült a mai román nemzeti színház épülete, már működött a nyári színkör, amely része volt az akkori Sétatérnek. Ez egy favázas épület volt, ahol nyáresti könnyed darabokat játszottak. Állítólag orfeum is működött benne a mostani színház színpada, illetve a zenekari árka helyén, sőt filmvetítések is voltak itt. A társulat kinőtte a Farkas utcai kőszínházat, így Janovics Jenő egy impozáns nemzeti kőszínház építésének ötletével állt elő. A városvezetés a kor nagy bécsi színházépítőit, a Helmer és Fellner építészeti irodát bízták meg a feladattal.

Ki gondolta volna, hogy színpadi kellék is lehet?

Az esti előadásra készülő színpadi munkások sürgés-forgása közepette Laczkó Vass Róbert a nézőtérről elmondta: elviekben 862 ülőhellyel rendelkezik, viszont technikai okok miatt több széket eltávolítottak. Ettől függetlenül a KÁMSZ-t az egyik legtöbb férőhelyes kőszínházként tartják számon a Kárpát-medencében. Más szempontok szerint is rekordtartó a Kárpát-medencében: például ez a nézőtér rendelkezik a térség első vasbeton héjszerkezetű kupolájával, amely a maga nemében világpremier, a kupola tetején lévő nyílás a Pantheon kupolájára emlékeztet. A leengedhető, méreteiben is impozáns csillár egy emlékezetes előadás fontos kelléke volt: Andrei Șerban Ványa bácsijában a címszereplőt gyakorlatilag megkoronázták vele.

A játszóhely azután vált törzshelyévé a magyar társulatnak, hogy a trianoni döntés következtében Erdély Romániához került, és a nemzeti színház Bocskai téri épületébe beköltözött a román társulat. Azóta, egy kisebb megszakítással, a magyar színészek a sétatéri teátrumban játszanak. Janovics Jenő  a társulat működésének anyagi feltételeit jórészt a magánvagyonából teremtette elő.

Janovics Jenő egykori filmgyárában

A nézőtér megtekintése után egy hollywoodi léptékkel is mérhető filmgyárat látogathattunk meg, pontosabban annak a helyét. Janovics Jenő filmgyárában szűk hét év leforgása alatt több mint hetven film készült. Ezek között volt olyan világkarriert befutott film is, amely mintegy 130 kópiával rendelkezett.

Méltán büszke lehet Kolozsvár arra, hogy itt kezdte pályafutását például a Casablanca Oscar-díjas rendezője, Michael Curtiz, akit Kertész Mihályként ismerünk, vagy Korda Sándor, aki a brit filmiparban futott be világra szóló karriert. Blaha Lujza egyetlen filmfőszerepét itt játszotta el, mellette Jászai Mari is forgatott itt, egyetlen fennmaradt filmje, A tolonc igazi filmritkaságnak számít.

Korzózás a pincétől a padlásig

A felvétel kópiája New Yorkban, egy elázott pincében került elő, majd szerencsés véletlenek folytán a Duna Televízió egykori igazgatójának, Cselényi Lászlónak a közreműködésével 2008-ban került Magyarországra. A hosszan tartó felújítási munkálatok után nagy érdeklődés övezte a bemutatóját. Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy Kolozsváron is látható volt. A Janovics filmgyárában készült más filmeket viszont már hiába keresnénk pincékben vagy padlásokon, 94 százalékuk ugyanis megsemmisült. Az egykori gyártóbázis helyén napjainkban a színház különböző díszletelemeit, kellékeit tárolják.

Janovics Jenő egyik kedvenc forgatási helyszíne

A vezetett séta következő állomása a színház Szamos felőli oldala volt, ahol gyakran forgatott Janovics Jenő. A Szamoshoz fűződik pályafutásának legnagyobb balesete, amelynek nyomán gondatlanságból okozott emberöléssel vádolták meg. Az áldozat az egyik statiszta, Imre Erzsi volt, aki a Szamoson forgatott jelenetben nem a csónak jobb oldalán ugrott ki, mint ahogyan azt a rendező kérte, hanem baloldalt. Testét egy örvény elragadta, és mire kiszabadították, már életét vesztette. Janovicsot felmentették a vád alól, és be tudta fejezni a filmet – hangzott el a közismert történet.

A teátrum épületén itt jól megfigyelhető, milyen átépítéseken esett át az ingatlan. Az eredeti szecessziós stílusjegyeket a 60-as években történt bővítéskor a szocreál váltotta fel. A kupolacsarnokot U alakban öleli körbe a bővítmény, mögötte viszont jól látható a régi színházépület. Vannak olyan falrészek, melyek Janovics Jenő filmjeinek díszleteként is szolgáltak, a rendező ugyanis költségmegtakarítás miatt sokat forgatott szabadtéren, kihasználva a természetes fényviszonyokat. Az épület-komplexum legújabb kori eleme a modern stúdióterem, mely ezen az udvaron át közelíthető meg.

A stúdióteremben a színpadi munkások szabad idejükben asztaliteniszeznek

A stúdióban Laczkó Vass Róbert elmondta: bár Európa-szerte irigylésre méltó a fény- és hangtechnikája, az épület sok tekintetben hagy kívánnivalót maga után. A színház épületében a színházi társulat és az opera társulata külön intézményekben, párhuzamosan működik, a helyhiány miatt is szükség volt az új játéktérre. A társulatot 37 színművész alkotja, működését pedig az adminisztrációs és a kisegítő személyzet (kárpitosok, lakatosok, varrodások, öltöztetők, hajszobrászok, sminkesek, stb.) segíti. A színész ugyanakkor megjegyezte, bár mindenkinek a munkája fontos, a színházcsináláshoz két dolog is elegendő: a színész és a néző. Az opera ehhez képest komplexebb társulat, hiszen van külön zene-, ének- és balettkara is.

Jézus lát téged

Az úgynevezett „bunker” egymásra halmozott díszletelemek és kellékek, illetve különböző stílusban készült bútordarabok látványával várta a kulisszatitkok szerelmeseit. Ebben a raktárban tárolják az újrahasznosítható díszletelemeket, így az eszkábált oltártól kezdve az utcai világítótestekig minden megtalálható itt.

A színház naftalinszagú  jelmeztárába lépve megtudhattuk, hogy több, már-már muzeális értékű ruhadarab is fellehető benne. A szóbeszéd szerint a Sárga csikó főszereplőjének egyik jelmeze is, de ez bizonyára csak legenda – vélekedett Laczkó. Komoly munkát jelent a jelmezek tisztán tartása, mosása, vasalása, nyilvántartása, és igazi elhivatottság szükséges a feladat ellátására – tudhattuk meg. A különböző össze- és szétszerelő műhelyekben pedig arról győződhettünk meg, hogy óriási háttérmunkával áll össze mindaz, amit a színpadon egy előadás alkalmával láthatunk.

A Sárga csikó jelmeze helyett sárga csíkos kosztümöt találtunk

A színházi séta végén idegenvezetőnk azzal búcsúzott: nem baj, ha a látottak lerombolják a mítoszt, amely a színészmesterséget körbelengi. Ez is ugyanolyan mesterség, mint bármelyik más, tanulható szakma, bár nem mindenkiben van meg az az elhivatottság, amely egy jó színész fontos ismérve. Aki ezt a pályát választja, jó, ha tisztában van mindezzel.