Nánó Csaba kritikája, Erdélyi Napló, erdelyinaplo.ro
Laczkó Vass Róbert és Ábrahám Gellért több mint két órán át uralta a színpadot (Bíró István felvétele)
Minél kisebb korban szoktatjuk színházba csemetéinket, annál nagyobb az esély arra, hogy felnőtt korukban is hűségesen látogassák Thália szentélyét – tartják szakemberek. Ehhez persze olyan előadások szükségesek, melyek becsalogatják a gyerekeket és szüleiket a színházba – és a kolozsváriak (általában az erdélyiek) szerencsére nem panaszkodhatnak. Emlékezetes gyerekelőadásokat rendezett a kincses városban éveken át Keresztes Attila, egy ideje pedig Béres László szórakoztatja, és bizonyos mértékben neveli a zsengébb korosztályokat. A magyar opera által hatalmas sikerrel bemutatott Valahol Európában című musical után most a Kolozsvári Állami Magyar Színházon volt a sor, hogy remek bemutatóval jelentkezzen: Béres ezúttal Békés PálAkétbalkezes varázsló című művét vitte színpadra.
A mindössze 54 évesen elhunyt szerző 1984-ben megjelent meseregénye nem a varázslatos kerek erdőben, hanem korunk betonrengetegében játszódik. Hőse Fitzhuber Dongó (Laczkó Vass Róbert), a legügyetlenebb varázslótanonc, aki éppen diplomájára vár. Ha megkapja, okleveles mestervarázslóként lehet pályakezdő. Az ügyetlenségét még ügyetlenebbül leplezni próbáló Dongó a mesékre vágyakozó Éliás Tóbiással (Ábrahám Gellért) ugrik fejest a kalandokba, hogy felkutassa egy irdatlan lakótelepen Első Badar király egykori mesebirodalmának szétszórt udvartartását és a király legkisebb lányát, a szépséges Lanolint.
Rendhagyó módon nem az Óperenciás tengeren túl, sem valami elvarázsolt kastélyban járunk, a mesevilág esetünkben a Nimbusz Bertalan utcai lakótelepén elevenedik meg. Az előadás folyamán a két pajtás különféle furcsa figurákkal fut össze, Dongó Éliásnak sehogy sem akar összejönni egy igazi varázslat, de kicsi barátja kedvéért ezerszer fel-meg lerohanja egy tömbház akármennyi emeletét. Mígnem teljesítik a feladatot, és – minden jó, ha a vége jó – a boldog társaságra lehull a függöny…
Az előadás erőssége a holt idők kiküszöbölése – gyermekelőadás lévén, nem is lehet másként. Béres László rendező esélyt sem ad az unatkozásra, a darab minden perce leköti a figyelmet, kortól függetlenül.
Csíki Csaba díszletei tökéletesen adják vissza a lakónegyedi ridegséget, ám fények és hangok játékával az alkotók elérik, hogy a színpadkép mégis varázslatos hangulatot teremtsen. Cári Tibor zeneszerző több zenei műfaj egyesítésével (dzsessz, rock, tangó és rap) alkotta meg az előadás fülbemászó és táncra invitáló zenéjét, amely kimondottan a kolozsvári előadásra készült, Ledenják Andrea jelmezei pedig, az előadás hangulatához alkalmazkodva egészen varázslatosra sikeredtek.
Laczkó Vass Róbert Dongója telitalálat, a szerepet mintha rá szabták volna. Érződik, hogy élvezettel alakítja a kétbalkezes varázslót, felszabadultan érzi magát a szerepében, és remekül képes egy hullámhosszra kerülni gyerekpartnerével, Ábrahám Gellérttel. Aki viszont olyan őszinteséggel éli magát bele szerepébe, amit kizárólag gyerekeknél tapasztalhat az ember.
Ha van üzenete a darabnak – és melyik mesének nincs! – az lenne, hogy őszinte barátság alakulhat ki felnőtt ember és kisgyerek között is, túl mindenféle önzésen és képmutatáson.
A gyerekközönséget nem lehet becsapni, ők egyaránt hálásak és kritikusak: ha jó az előadás, annak minden további nélkül hangot adnak, ha rossz, annak szintén. A bemutatót követő taps és tetszésnyilvánítás pedig azt bizonyította, hogy a kétbalkezes varázsló jó helyen kopogtatott.