Ugrás a tartalomhoz

  • Hírek

  • Bio

  • Galéria
    • Színház
    • Opera
    • Pódium
    • Közélet
    • Privát

  • Műhely
    • Fotók
    • Írások
    • Kiadványok

  • Sajtó

  • Kontakt

Műhely

  • Hu (hu)Hu
  • Ro (ro)Ro
  • En (en)En

Felix culpa – az Exit Kiadó gondozásában

'16 aug. 10

felixKezdetben volt a dal, az pedig az embernél volt, és az ember maga volt a dal. A metrum szükségszerűség, mióta megszelídült az ember, és rájött, hogy a szívritmus ütemei, hovatovább a zavara szerint összeütögetett fadarabok, csapkodó tenyerek, dobogó lábak és ringatózó csípők mellé szervesen illeszkedik a lelke legmélyéről előpréselődő szenvedély, amely szótagokká, szavakká, “rímes furcsa játékká” rendeződik össze. A dal hozzátartozik az anyaméhben szerzett őstudáshoz, akár a lélegzés ösztöne. Ez az egyetlen kánon.

Felix Culpa – Exit Kiadó, Kolozsvár, 2016.

Bemutató a 7. Kolzosvári Magyar Napok alkalmával, a  Györkös Mányi Albert Emlékházban 2016. augusztus 17-én 17 órakor. Az est vendégei: Demény Péter író, költő és Szép András zongorista, dalszerző.

Hírek,Írások,Kiadványok,Műhely

Versek az Irodalmi Jelen honlapján

'16 jún. 20
IMG_0463 bbfeslett szirének
tenger vizétől ittas
fecsegő lányok
incselkednek
a bosszúszomjat habzó
poszeidónnal
Para-sláger a hazáról – Laczkó Vass Róbert versei az Irodalmi Jelen online kiadásában, augusztusban pedig nyomtatásban is!
Hírek,Írások,Sajtó

Samsara

'16 jún. 11

annyi mindenről kellene
hogy szinte szégyellem már
a bennem zendülő zene
megrögzött szólamot jár

valami mantra felpörög
imamalom tekercse
zabolázatlan ösztönök
örvét hogy megteremtse

kipárologtad önmagad
feledés mocsarából
elandalít majd megtagad
mindent felold a távol

mint egy tibeti szerzetes
alakod égbe ködlik
erőtlenséged hogy szeress
fohászaim felőrlik

beleszédül az értelem
ahogy forog a henger
viszi szerelmek végtelen
sodrát az égi tenger

annyi mindenről kellene
de minden törvény megdől
s a téged kolduló zene
kilép a naprendszerből

Írások

Végjáték

'16 jún. 11

– monológ a másvilágról –

temetni csak nem
tisztelegni jön ki mást
bennünk nem is lát
mint egy szemérmes
könnyen emészthető kis
epizodistát
felelős volt hogy
fejünk fölé damoklesz
kardéle lógott
sokadmagával
tartuffe-áron sírja ránk
a nekrológot
egyszerre büntet
és kitüntet azzal hogy
most is összegez
emberéletnyit
ér a harminc ezüst szó
nem nagy összeg ez
haló porunkban
utólag fizetni sok
míves halálért
s a szenvedélyért
mely minden magányon s hét
határon átért
álságos ügy már-
már megbocsáthatatlan
bár ma jól mutat
lelkifurdalás
a hullamosdatáshoz
nem csak öntudat
mert ott legbelül
a hamleti dilemmánk
feloldhatatlan
szemet szemért
nem édes a bosszú s egy
rossz pillanatban
több a becsület
egy poloniusban mint
a gyilkos késben
hamis törekvés
összetörjük egymást a
nagy küldetésben
és azt hazudjuk
hogy egykor woyzecknek jól
esett a borsó
vidor világot
vérző deszkákból szűkül
körénk koporsó
torunkra lesnek
belőlük a részvét ránk
a feledés dől
epizodistákban
gyarló minden hamlet fél
a feledéstől
és hamletben is
az alabárdos arra
vágyik titokban
hogy említse majd
egy rövidke szócikk a
nagylexikonban

Írások

Consolatio

'16 jún. 11

– Bartha Rékának –

valaki mindig összesöpri majd
a porladó alexandriákat

költeményekben magasztalódik
fel romjain az artemisz-templom

gondolatról gondolatra fűzik
össze a szétlopott korvinákat

s lehull a szentek arcát borító
babonaság és vakolatréteg

benépesülnek a szellemházak
faragva már új totemoszlopok

hamvaikból mint főnixmadarak
újjászületnek az istenségek

tróját siratni próféciákkal
hiába gyullad föl kasszandra

hagymázas látomások sodrán
palmyra sem veszhet mindörökké

Írások

Hajnal

'16 jún. 11

gyanútlan álmot
álmodsz mert öntudatlan
is csak mosolyogsz
eltanulnám az
álmaid nem fog rajtuk
pirkadatnyi rossz

ami benned van
kiteljesedőben az
bennem csak hiány
vajon kinek az
állóképe mozdult a
titkos retinán

pupilla mélyén
ki fűtözik ha szunnyad
szemed parázslón
honnan juthatott
könnyek vizenyőin át
e furcsa gázlón

csodaszarvast ki
űz nádon éren át mint
mondabeli hős
kinek vonása
visszatükröz arcomon
mégsem ismerős

gyanútlan álmot
álmodsz ám valahogy ez
riaszt meg engem
hol ébren alvók
nyirkos félelmeit kell
kiteregetnem

s a hajnal pírját
gyilkosra festenem hogy
színét látva lásd
szelet vetettünk
és nem kerüljük el a
vihararatást

Írások

Bejegyzés navigáció

← régebbi bejegyzések
Újabb bejegyzések →

© 2025 Laczkó Vass Róbert. Minden jog fenntartva. web design & fejlesztés BirdCreation.com által.