hozsánna párállt
a pálmalevelekről
nem ős imádság

annyit sem ért hogy
barrabás helyett a te
neved kiáltsák

nagypénteken a
krisztus-tagadásnak itt
busás az ára

hegyi beszédből
semmi nem hallatszik át
a golgotára

beláthatod míg
aranyért szaporítják
kenyerünk s halunk

barrabást hörgünk
minden esztendőben vagy
meg se szólalunk

*

föl a keresztig
majdnem addig merészkedsz
bánod is nem is

megértelek mást
mit tehetnék kételyek
dúlnak bennem is

talán a kardot
nem haszontalan vonta
vértelen kezed

s hogy a kakas már
ha megtagadtál rikkant
észre sem veszed

mondanám ha tudnám hogy miért szeretlek
de félek egyetlen szavam sem értenéd
játéknak vennéd és engem is szerepnek
szolgáltatnál hozzám cirkuszt vagy bárzenét

csak toporognék mint bohóc a porondon
mosolyom vérző seb fültől fülig érne
orra buknék folyton félve hogy elrontom
s ezt a buta kócot sose vennéd bérbe

bontanám a hajnalt s közben rád hasadna
szívem a szelíd mint vekkeróra károg
kunkorítanám de nem csücsül hasadra
már a napsugár is szenvtelen szivárog

roppant kalapom csak rémes furcsa rejték
hol nem hab-nyulak de vérebek születnek
játszanám hogy élet látszanék verejték
mondanám hogy alkony s vennéd szürkületnek

röptetném a rongyot feneketlen zsebből
vértelen pirulnék hullna rózsa szirma
mint egy ős rokon az ócska képkeretből
kifakulnék s nem volna ki visszasírna