“A János Zsigmond Unitárius Kollégium Felvinczi György dísztermében került sor a Rekvizitumok régi verseimből – Radnóti Miklós emlékezete című előadóest bemutatójára, mely Laczkó Vass Róbert színművész és Szép András zongoraművész alkotói kapcsolatának újabb gyümölcse, s mely a világjárvány miatt egy évet váratott magára, lévén a szerzők az online bemutatás lehetőségét joggal tartották méltatlannak.

Laczkó Vass Róbert az ezt megelőző előadói estek megszerkesztésekor általában óvakodott a nagy versektől, mivel elmondása szerint úgy gondolta, hogy egy monumentális életművet a töredékeiből, a kevésbé közismert, gyakran elhanyagolt szövegrészekből összerakva lehet a nagyközönség számára szokatlan, tehát újabb megvilágításba helyezni, a remekművek árnyékában pedig csenevésznek tűnhet ez a szándék. Radnóti költészetével ezzel szemben éppen fordítva bánt: a monumentalitás emberi dimenzióit próbálta kidomborítani.

,,Megdolgoztunk ezért az előadásért, a járványhelyzet miatt pedig szó szerint kiböjtöltük az érvényes bemutató lehetőségét. Az online kalandorkodást eleve méltatlannak találtam, ezért vártunk, és hozzácsiszolódtunk a művekhez. Szép Andrásnak innen is köszönöm az Erőltetett menet szívbemarkoló akkordjait, közös munkáink talán legszebb, igazán letisztult szerzeményét játssza el ebben az előadásban.’’

A több, mint egy évtizedes szakmai és személyes barátság, a példaértékű figyelem és alázat egymás iránt meglehetősen érzékeny pillanatokat szül, a páros együtt lélegzik, egymásra épít, gyakran leválaszthatatlan egységet alkot. ,,A szövegnek élnie kell, a zene pedig nem lehet „csupán” kíséret, hanem érvényes és méltó alkotássá kell terebélyesednie egy-egy költemény mellett, hiszen olvasatot kínál, determinál, kiemel vagy ellenpontoz. Erre az igényes, komplex, de valahogy mégis egyszerűnek tűnő feladatra vállalkoztunk, amelyben előadónak és befogadónak egyaránt könnyű eligazodni. Nem kikapcsolódást kínálunk, hanem ráhangolódást egy olyan életműre, amelynek a magyar költészet remekműveinek egész sorát köszönhetjük. Két esztendőnyi együtt gondolkodás, közös munka van ebben az előadásban, és nagyon hálás vagyok Szép András barátomnak, hogy kreativitása legjavát adja bele közös munkáinkba.’’ – mondta el a színművész.

A két esztendős munka gazdag elismerést érdemelt, a járványügyi korlátozásokhoz szabott nézőtér megtelése nem lehetett kérdés, hosszú percekig zúgott a taps a Felvinczi György díszteremben.”

Ferencz Ádám, magyarnapok.ro