látod kis hitetlen ha változott is minden maradt a régi
városlakónak így maradtam csöndesebb vidéki
most ugyanúgy kel a nap és ugyanúgy mozdul az élet
a sötétség nem lett sötétebb amiatt hogy féled
ne hidd hogy járni nem tudok csak elfáradt a lábam
valójában lepihentem a szomszéd szobában
ébren alszom s önmagammal csöndben átkaroltan
álmodom hogy az maradtam aki nektek voltam

 
látod melletted üldögélek s mondhatom de jó itt
két szék az asztal s minden ablak a nevemen szólít
körül virulnak zöld remények másik világba látszók
humusszal s himnuszokkal tölt edényből dallamot virágzók
fényárba festett kottakép a délután e dalt fölénk emelte
könnyedebb mint hol volt hegedűmnek hangja teste lelke
belül vigasz s tavasz van akkor is ha kinn üvölt a szél s tél
beszélj hozzám belülről és ugyanúgy ahogy eddig beszéltél

 
látod kis hitetlen ha változott is minden maradt a régi
gondjait mint egy miligyertyát mindenki csonkig égi
s valahogy mindannyiunknak van bátorsága félni
de jobb ezt majd holnap vagy holnapután kibeszélni
látod most melletted üldögélek és még ha nem is látszom
csak figyelj és meghallod ugyanazt a kottaképet játszom
amelynek csöndje ott ragyog rubinban édes borban és a nyárban
s hallgatom veled hogy én hegedülök a szomszéd szobában

 

2012.