Kevesen tudják, hogy Mozarthoz hasonlóan a barokk muzsikának is volt „csodagyereke”: Georg Philipp Telemann, aki nagyjából 1000 zenekari szvitje, versenyműve, kamara- és orgonaműve mellett nem kevesebb, mint 46 passiót, 6 passióoratóriumot, 5 oratóriumot, 15 misét, 23 kantátaévfolyamot és 45 operát komponált, az elsőt alig tíz évesen. A szólóhegedűre írt 12 fantáziát 1735-ben vetette kottapapírra Hamburgban, ahol a Johanneum kántori állása mellett a város öt főtemplomának a zeneigazgatói állását is betöltötte.
Amint a művek címe is sugallja, Telemann fantáziái dinamikájuk, a frazeálásuk és díszítéseik révén széles teret biztosίtanak a szárnyaló előadói elképzelésnek, miközben remekül érvényesítik a polifónikus textúrát egy olyan hangszeren, mely természeténél fogva homofónikus.
Béres Melinda hegedűművész a kor vonós hangképzését megidézve barokk hegedűn játssza Telemann fantáziáit, melyeknek irodalmi keretet régi magyar közösségi költészetünk olykor szépelgő, máskor busongó, néhol pajkos, máshol kurucos, de mindig a zeneiséggel rokon rigmusaival teremtünk. A költemények Laczkó Vass Róbert színművész tolmácsolásában hangzanak el.