csurog az arca mint a festék
akarom őt akár a testét
vagyok a vászna fesztelen
liliomos ma kénye-kedve
teheti százszor is szeretve
belepirul ha meztelen
vele pironkodom holott a
pofonon ütlegen szokott a
simogatáshoz is kezünk
ilyen az ember állat olykor
mosoly alatt a bőre bocskor
marakodunk szeretkezünk
neki terítve vár az asztal
de keserű pohár vigasztal
amikor éltet is temet
szabadon így maradsz a rabja
szakad a szív ezer darabra
s öleli marja testemet
belehalunk az éjszakába
gyönyöröm őmiatta kába
neki nem árt a mérge sem
kinek a titka tartja fogva,
mikor alél ölembe rogyva
de mosolyint szemérmesen