Harmadszorra látható Kolozsváron Laczkó Vass Róbert színművész és Szép András zongoraművész Rekvizitumok régi verseimből… című Radnóti-estje, melynek az alkalomhoz igazított változatát a XXVII. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia záró gáláján mutatja be a közismert alkotópáros. Előadásunkat szombaton, 2024. május 18-án 14 órától tekinthetik meg az érdeklődők a Babes-Bolyai Tudományegyetem Auditorium Maximum termében. 

Ez a sorozat 11. előadása.

,Megdolgoztunk ezért az előadásért, a járványhelyzet miatt pedig szó szerint kiböjtöltük az érvényes bemutató lehetőségét. Az online kalandorkodást eleve méltatlannak találtam, ezért vártunk, és hozzácsiszolódtunk a művekhez. Szép Andrásnak innen is köszönöm az Erőltetett menet szívbemarkoló akkordjait, közös munkáink talán legszebb, igazán letisztult szerzeményét játssza el ebben az előadásban.’’

A több, mint egy évtizedes szakmai és személyes barátság, a példaértékű figyelem és alázat egymás iránt meglehetősen érzékeny pillanatokat szül, a páros együtt lélegzik, egymásra épít, gyakran elválaszthatatlan egységet alkot. ,,A szövegnek élnie kell, a zene pedig nem lehet „csupán” kíséret, hanem érvényes és méltó alkotássá kell terebélyesednie egy-egy költemény mellett, hiszen olvasatot kínál, determinál, kiemel vagy ellenpontoz. Erre az igényes, komplex, de valahogy mégis egyszerűnek tűnő feladatra vállalkoztunk, amelyben előadónak és befogadónak egyaránt könnyű eligazodni. Nem kikapcsolódást kínálunk, hanem ráhangolódást egy olyan életműre, amelynek a magyar költészet remekműveinek egész sorát köszönhetjük. Két esztendőnyi együtt gondolkodás, közös munka van ebben az előadásban, és nagyon hálás vagyok Szép András barátomnak, hogy kreativitása legjavát adja bele közös munkáinkba.’’ – mondta el a színművész. (magyarnapok.ro)

„…igen ezek a képek rekvizitumok régi verseimből
vállalom őket
néhány dolgot szeretnék elmondani most csak
magamról és az emberekről akikkel együtt élek
elmondani hogy boldog ember vagyok én és
keserű lázadó is…
 
E sorokat Radnóti Miklós írta a menyasszonyához kelt szegedi levelében 1931. november 20-án. Az „életeposz”, amelybe e sorokat szánta, sosem készült el, ám Radnóti költészete monumentális „életeposszá” sűrűsödött boldogságával, szorongásaival, keserű lázadásával és tragikus sorsával együtt. Bátran állíthatjuk, hogy a Radnóti-életmű a magyar líra egyik csúcsteljesítménye: megkerülhetetlen verseit lélekben magunkra kellett gombolnunk, mint egy viharkabátot. Reméljük, nézőink is érzékelni fogják ennek súlyát és szakralitását.

Részletek: facebook.com