Március 15-e alkalmából állami kitüntetéseket adományozott Áder János magyar köztársasági elnök, ezeket március 25-én adta át Mile Lajos kolozsvári főkonzul 12 erdélyi kitüntetettnek, olyan személyiségeknek, akik a tudomány, a kultúra, a művészet, az intézményszervezés, a közszolgálat terén kimagaslót alkottak.
Az indoklás szerint Laczkó Vass Róbert, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze a prózai színészet és az operajátszás mellett az irodalom, a közművelődés és a közösségépítés iránt elkötelezett, önzetlen tevékenysége elismeréseként vehette át a Magyar Ezüst Érdemkeresztet.
Bogdán Zsolt: Laczkó Vass Róbert laudációja
A színház öltözőjében ül mellettem, majdhogynem karnyújtásnyira egy rigószemű ember. Esténként élére fogva a szék karfájára teszi a valóságot, festéket ken az arcára, gyermekké változik s álmokat kerget, sárkányokat ereget a színpadon. Szeretik őt a színek, sokszínű, sokarcú szenvedélyes ember, tűzhordozó, akinek több hektárnyi lelke fölött seregélyek rajzanak, mindig más más alakzatban, surranva, lüktetve, hatalmas égi táncot járva. Olyasvalaki, akiben fölparittyázza magát a pacsirtacsend a lét egére, aztán zeng tőle az egész vidék. Aki valami kölykös konokságból a nincsekből, a fájdalmakból, a kudarcokból is mosolyt vet és derűt arat. Olyasvalaki, akinek a fénye beleég az ember lelkébe, nem hagy árnyékot; ellenállhatatlan humora van remekül érzi, éli a nyelvet, rendkívül tájékozott, sokoldalú; fájdalmasan szeretni való, rebellis bohóc, akitől ha elveszik a hangszerét, valahonnan mindig elővarázsol egy másikat s különös derűvel mondja a sors szemébe: “van másik.” Színész, énekes, költő, egyszersmind előadóművész, publicista, pedagógus és saját bevallása szerint gyakorló keresztapa. Húsz éve próbálom megfejteni, magamhoz szelídíteni a titkát, ellopni belőle, ami lopható. Hogy lehet ennyi mindent és ilyen hőfokon csinálni?
Nos, erről az emberről szólok most önöknek. Gyökerei Gyergyóremetén vannak, a templomkert tőszomszédságában nevelkedett. Akkor ugye nagyon nincs amin csodálkozni; meg kell nézni, azt a falut, kik lakják, milyen munkabírású emberek és hogy viszonyulnak a kultúrához; fellapoztam tavaly októberi műsorkínálatukat: Schubert g-moll hegedű és zongoraszonáta, Beethoven c-moll vonóstrió, Mozart Esz-dúr zongoranégyes. A székelyudvarhelyi Benedek Elek tanítóképzőben érettségizik 1995-ben, egy évig osztálytanító volt Gyergyóban, majd a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem színházművészeti szakán végez. 2000-től a kolozsvári állami színház tagja. Közben a színházi szerepei mellett állandó vendége, énekese a kolozsvári operának. Nyolc évig óraadó tanárként beszédtechnikát oktat Kolozsvári BBTE színházművészeti tanszékén. Munkássága rendkívül szerteeágazó. Színészi és énekesi tevékenysége mellett egyéni előadóesteket készít nem középiskolás fokon… Verseket ír, könyveket publikál, 2012-től az EMKE Györkös Mányi Albert emlékház által szervezett Nyitott Szemmel című beszélgetőestek házigazdája, tévés rádióműsorokat szerkeszt, azokban lép fel, és nem utolsó sorban az Egy tál étel humanitárius segélyszervezetben önkéntesként főz, segít kinek mikor, miben kell. És teszi mindezt rendkívül érzékenyen, őszintén könnyedén, valami okos eleganciával, a sajátosat az egyetemessel elegyítve és fordítva, egy kisebb vagy nagyobb közösséget a kultúra nagy kapcsos zárójelével összefogva. Hölgyeim és uraim önöktől majdhogynem karnyújtásnyira ül egy Istentől megáldott ajándékos ember, aki magához szelídítette róka titkomat, húsz éve próbálom megfejteni magamnak: Laczkó Vass Róbertnek hívják. Ennyire jutottam; rendkívül gazdag ember, aki mindenét odaadja, ha kell, aki tűfokán versenyt bújik a tevével, semmiért, egészen, aki kultúrát vet, mintha szomjat. Olyasvalaki, aki tisztában van azzal, hogy minden ajándéka lényegét tekintve honnan származik, aki éppen ezért hinti, osztja szét ereje szerint mindenét abba a közösségbe, amelyből vétetett. Adjunk hálát érte Istennek. Köszönjük meg.