Magyarság-tudatunk szempontjából az elmúlt másfél évtized – a XX. századba most ne vánszorogjunk vissza, van bajunk elég ebben az évezredben is! – leginkább arról szólt, hogyan tudunk összekülönbözni kebelbarátok, ismerősök, családtagok és munkatársak afelett, mit is jelent igaz magyarnak lenni. Nem hiszem, hogy a magyarságnak, mint olyan, minősége volna, ez amolyan fokozhatatlan, abszolút érték, mint a szeretet. Ezzel együtt a napi tollforgatók ma már egy tisztességes publicisztikát sem tudnak a témában megírni anélkül, hogy ilyen-olyan jelzőkkel, jobbról vagy balról meg ne környékeznék az identitást. Pedig, azt hiszem, semmi mást nem kellene tennünk az eligazodáshoz, mint Ady Endrét, József Attilát vagy Illyés Gyulát komolyan venni.

Kortársaink közül én leginkább Lackfi János e témában szerzett pamfletjeit, görbe tükrét szeretem leginkább. Szórakoztatónak és hasznosnak tartom felütni bármelyiket a Milyenek a magyarok? (2012), Milyenek még a magyarok? (2013) és a Három a magyar igazság(2014) című kötetei közül. Valamennyit a Helikon Kiadó Kft. jelentette meg Szathmáry P. István kedélyes karikatúráival, amelyek szervesen illeszkednek a finom humorú szövegbe. Tisztességes áron kínálják a könyvesboltokban és online is, megéri tehát az ünnepi befektetés! Karácsony táján rengeteg a sürgölődés otthon, alig marad időnk saját magunkra, ám ha Lackfi említett köteteinek bármelyikét a kezünkbe vesszük egy-egy szabadabb félórában, előcsalogathatjuk a hőn áhított mosolyt akkor is, ha már elegünk van az ünneplésből! Áldott Karácsonyt és termékeny Újesztendőt kívánok mindenkinek!

Koós Imola összeállítása bővebben a maszol.ro honlapon olvasható.