alig szerettünk
de zsúfolódnak máris
ránk vasárnapok
ma nem dolgozom
így a konyhában váltig
forgolódhatok
előkerülnek
a jobb szándékok sodrán
a gyilkos kések
sebtében magam
is földarabolódnék
csak el ne késsek
legyen időben
a boldogsághoz újabb
terített asztal
frissen vasalt és
ropogós derűvel ha
nem is damaszttal
és mire megjön
a fűlt falat fölött már
kihűl az illat
gyertyafény helyett
ragyog az estebédhez
vacsoracsillag
s amint az ünnep
csobban a reményhez hűs
pohár konyakba
roppant mosollyal
belegubancolódunk
az alkonyatba
mert bárhogy is van
a tejútra már nem kell
cipelni málhát
későre jár s ő
velem alussza át az
igazak álmát
(2008.)