Demeter Zsuzsa karácsonyi interjúja – Erdélyi Napló
Gyerekkorunk deres-havas karácsonyából többnyire már csak az emlékek maradtak – mindannyiunknak vannak olyan emlékei, amelyeket szeretne ünnepre készülődve újraélni, felidézni. Ezekről a pillanatokról, illetve napjaink ünneplési szokásairól vallanak az Erdélyi Napló olvasóinak ismert erdélyi művészek, tanárok, vállalkozók.
Sámi nélkülözhetetlen az üdvösséghez
– Néhány évvel ezelőtt karácsony napján megnéztük a Négyszögletű kerek erdő című előadást a kolozsvári színházban, máig maradandó élmény gyereknek, felnőttnek egyaránt – mennyiben másak a karácsonyi, gyerekeknek szóló fellépések, illetve mennyiben más gyerekeknek karácsonykor szerepelni?
– Így jár, aki színházba viszi a gyerekeit! Hál’ Istennek, a sétatéri színpad az utóbbi évadokban már el is kényezteti a kicsiket! Karácsony havában szinte tobzódunk a gyerekelőadásokban. Kölcsönösen előnyös a színház és a gyerekek szövetsége, hiszen „egy majomban őrlünk”, ahogy A dzsungel könyvében is mondjuk: belőlük – és általuk – verbuválódik a felnőtt közönségünk, amely majd Shakespeare-t, Csehovot, Ionescót vagy Székely Csabát néz. A színpadi karakterek velük együtt „nőnek fel” az élethez: Morzsányi Gézából és Partvis Attilából Vladimir és Estragon lesz, a Négyszögletű kerek erdő folyton kivágásra ítélt Cseresznyéskert, Óz egy elrajzolt III. Richárd, Ficsúr, a csellengő pernahajder pedig nem más, mint a feltörekvő Raszkolnyikov. Ebben az összefüggésben minden gyerekelőadásnak egyetemes dimenziója van. Januárra készül el Békés Pál A kétbalkezes varázsló című mesedrámájának országos bemutatója, napi nyolc órában próbáljuk gyerekszereplőkkel. Ízületeink és idegrendszerünk pontosan érzik, mennyi munkával jár egy mese színvonalát a színpadon megközelíteni. A gyerekek a legőszintébb és leghálásabb közönségnek számítanak, ugyanakkor különleges jelrendszerben értelmezik a világot, lötyögős dolgokra nem fogékonyak. Ami viszont „fogyókúra” számunkra, minden alkalommal ünnep is lehet egyben. Eltátottam a számat Mikuláskor, hiszen a Dzsungel matinéján, este pedig az Árgyélus királyfi bemutatóján annyi néző zsúfolódott be a színházterembe, amennyit ritkán szoktunk látni!
– Ha a színésznek karácsony estéjén előadása van, hogyan tud elutazni például gyerekkora karácsonyainak színhelyére, például Gyergyóremetére?
– Mindig is a karácsony bűvkörében éltem, gyerekkoromban akkor történtek velem a legnagyobb kalandok. A betlehemezés nem volt akkoriban élő hagyomány Gyergyóremetén, a diktatúra utolsó évtizede pedig nem is nagyon kedvezett a felélesztésében. Volt azonban a plébániánkon egy lendületes, fiatal káplán, akit körberajongtak a gyerekek, az általa verbuvált pásztorjátékok pedig csurig töltötték a templomot és az ünneplők lelkét melegséggel. Én mindig is a kisbojtárt, egy Sámi nevezetűt játszottam ezekben a játékokban, akinek semmije sincs, amit ajándékba vihetne a jászolhoz, így a szívét osztja meg a Jézuskával. Angyalok nélkül el tudom képzelni a Betlehemet, Sámi azonban nélkülözhetetlen az üdvösséghez! Egy alkalommal összekaszaboltam a lábam a patak jegébe fagyott üvegcserepekkel. Sámit onnantól szánkóztatták a faluban, amikor mozgássérült hívekhez vittük az örömhírt. Hol voltak még akkor a „civil mozgalmak” és a „szociális szolgáltatások”? Emberség volt, amit nem kellett külön fölfedezni. Voltak persze hatalmas havazások, még nagyobb karácsonyfák és fogzománcot repesztő szaloncukrok, de azt a csillogást, amit a szüleim szemében láttam a karácsonyi szereplések idején, sosem fogom elfelejteni! Volt idő megülni az ünnepet. Mi van ma? Szerteszéjjel kóricálás a hétköznapokban, fekete péntekhez igazított mikulásjárás, műanyag fák és körbecsipegetett karácsony. Mire lenyelném az ünnepi ebédet, már füttyög is velem a vonat visszaúton, vár a színpad, ünnepeltetni kell! Egyre kevésbé vagyok benne biztos, hogy jól van ez így…
– Az elmúlt években többféle független műsora volt, a legutóbbi, a Paraliturgia, épp a templomban él igazán. Lesz-e ennek az előadásnak karácsonyi különkiadása?
– Sok dédelgetett álmom van, amit a magam gazdájaként, független alkotóként szeretnék megvalósítani. Egy ezek közül a Paraliturgia, melynek idén, augusztusban volt a kolozsvári bemutatója. Jellemzően a katolikus néphagyományainkból táplálkozik a műsor, de szívesen látnak vele protestáns templomokban is, hiszen a krisztusi élmény mindannyiunkban közös. Ezt hozzuk vissza most a kolozsvári Szentháromság-, azaz piarista templomba, novemberi székelyföldi előadásainkat követően. Több, mint karácsonyi történet, Örömvasárnap szombatján viszont ünnepi ajándékul szánjuk mindenkinek, akit megszólít ez a barokkosan burjánzó üdvtörténet.
– Kortárs magyar költők verseiből is készített előadóestet – melyik az a vers, amit szívesen betenne ajándékként a fa alá?
– A Karácsonyfást embert Nagy László tollából. Aki elolvassa, tudni fogja, hogy miért éppen ezt! Istenáldotta szentkarácsonyt kívánok mindenkinek!