halottak napján vasvirágok
vöröslenek a házsongárdban
a pompás megsemmisülésben
istentagadó bátorság van
mítoszainkban oly makacsul
összekuszálódtak a szálak
hogy a városba szellemeink
vissza kísérteni se járnak
a sírkert balzsamos szavakkal
sugdos a novemberi szélnek
ám a koponyák egymás között
bárdolatlan nyelvet beszélnek
s ahogy a legendáriumban
elgazosodik a cselekmény
dölyfös kripták homlokzatára
kúszik a történelmi repkény
mindenszentek sápadt nimbuszán
rozsdafoltot hagy az enyészet
szemközt a bozótban gazdátlan
címerállatok heverésznek