malaga züllesztő heven
érlelt rubintja s aranya
pirul az arcok eleven
rózsát fonnyasztó alkonya
palotakertek panaszát
belepi szúrák harmata
nyárba fordul a tavasz át
forr a sugaras armada
keresztet hordó minaret
mecsete s oszlopcsarnoka
felett az isten fia lett
córdoba sebzett zsarnoka
s ahogy a krissztus hét sebe
rozsdállt a kín eszközein
allah önmagát véste be
granada pompás kövein
keskeny utcákon árnyalak
suhan a téren áthalad
mint akit folyton bántanak
de szenvedélye szárnyat ad
mert szenvedélye lételem
akkor is izzik ha pihen
megalkuvás vagy félelem
tette olyanná amilyen
mikor a táncos megfeszül
valami vérbosszúra lejt
sevilla menthetetlenül
körülölel majd rabul ejt
haja lehulló zuhatag
dobol a talpig szerelem
elapad úgy lesz sivatag
hol a halál is kegyelem
(Andalúzia, 2016.)