Kokoly Zsolt (Sapientia EMTE) jegyzete, facebook.com
“Valószínűleg hosszú ideig Laczkó Vass Róbert lesz Dr. Deutsek-Pásztai Géza (1892-1971) kolozsvári jogásztanár „arca” – a Márton Áron-perben letartóztatott ügyvéd, Bolyais jogászprofesszorról ugyanis az eddigi kutatások alapján nem került elő arckép. „Dr. Pásztai Géza szocialista ügyvédet, aki a munkáskörökben ingyen védte a szocialistákat és a kommunistákat, mindkét szemére megvakították. Teljesen vakon tartották a börtönben még 5 évig ítélet nélkül, azután szabadlábra helyezték. Vakon tengette az életét még húsz esztendeig.” – írja Lakatos István rabtársa.
Kép hiányában, csak tanítványai emlékei idézik fel az egykori, 1945-1949 között munkajogot és perrendtartást oktató jogásztanár alakját: „Hasonló volt a helyzet a Munkajoggal – Pásztai Géza másik szaktárgyával – is, amelyről egy esztendő alatt azt sem tudtuk meg, hogy egyáltalán micsoda? Viszont Pásztai olyan kedves, rokonszenves ember volt, hogy hallgatói inkább nyelvüket vágatták volna ki, hogysem rosszat mondtak volna róla, de [polgári és büntető jogi] perrendtartásból senki sem tudott semmit. Ezt nagyon nehezményezték ugyan ügyvédnek készülő kollégáink (…), de Pásztairól tőlük is csak jót lehetett hallani.” (Dr. Dobai István: A legendás Buza László Intézet. 2011 – kézirat).
Halála előtt Dr. Deutsek-Pásztai Géza egy vers-kötetet szeretett volna kiadni, amely 1909–1962 között írott verseit tartalmazta volna. Tudomásom szerint a kötet nem jelent meg, ezért – arckép hiányában hadd idézzük fel hangját, egy korai, 1919-ben írott vers-részlettel:
Megérdemlem e roppant szenvedést?
Uram, kutatni nem vagyok botor.
Panaszló ajkam bűnömül ne tudd,
Szavam, ha Téged esdőn ostromol.
És vétkeimnek tengerét se nézd,
S szűnjön bosszúdnak vészes ostora:
Nálam boldogabb és nálam szomorúbb
Embert nem sújtott haragod soha.
(Deutsek Géza: Jób keserve)”